Már, már kezdtem elveszni a napok között, így dátumozok a számolás mellé. Balatonon csak jegyzeteltem, nem volt idő bővebb kifejtésre, na de majd most. :)
Sajátterápia 6. nap (06.20.)
1. Lelassulni - ez pont olyan nehéz nekem mint a semmit csinálni! Alap járaton pörgős személyiség vagyok, nehezen lassulok, ha meg sikerül, akkor meg nem érzem a határokat. Van, hogy túl lassú leszek, van, hogy úgy maradok. Ez szintén egész nyaralás alatt kihívás volt nekem. Most, hogy végére értünk és már itthon vagyunk, kijelenthetem, hogy sikerült. Túlságosan is. Úgy maradtam. Jövőbeni feladat az egyensúly megtalálása, ebben is.
2. Átlépni a gátlásaimon - voltál már úgy te is, hogy úgy odamennél egy társasághoz beszélgetni vagy bekapcsolódni valamilyen tevékenységbe, de nem teszed végül, mert amikor felmerült benned, egyből lebeszélted magad valamilyen ürüggyel, vagy ha sikerült oda menned, feszengtél, nem tudtad hogyan kapcsolódj? A végén pedig teljesen lehúzod maga önértékelés ügyileg....?
A nyaralás első napján kiszúrtam a színes székeket, nagyon vonzottak, tudtam ide be kell ülnöm. Hívogatott valami. Aztán elérkezett a pillanat, Lili és Lidi társaságában a Tiki Beach Bisztró teraszán ültünk. A közeli asztalon egy anyuka levendulát kötözgetett a gyerekei - legkisebb pár hónappal idősebb Lidimtől - a terasz és az üzlet között bátran mozogtak. Ó, valami tevékenység aminek a vége produktum, de rég is csináltam. Az első gondolatom az volt, hogy ha lehetséges odaülök és bekapcsolódom a kis csokrok gyártásába, a második "ne má Nati nem is ismered, mit avatkozol bele", a harmadik egyből tudta, hogy ez kifogás és látta a lehetőséget benne, hogy kiléptessen a komfortónámból. Sikerült neki! :) Köszönöm itt is Zsuzsi! Szuper hely! Imádtam!
Sajátterápia 7. nap (06.21.)
1. Fürdőruhában ismerősök előtt - mert ugye az ember lánya könnyebben ledobja a ruháit ismeretlenek előtt és feszít fürdőruhába, na de ezt olyan emberek előtt akik ismernek is? :) Látnak minden nap ruhában, ahol igyekszem eltakarni előnytelenségeimet, hogy jobb legyen az összhatás, ezáltal pozitív benyomás. Végül megtettem. Nem hivatkoztam az épp folyamatban lévő "nagylányosságomra" (mert ugye mikor máskor ha nem épp nyaraláskor), nem voltam végig pólóban. Ez is hasonló a tegnapihoz, csak itt másként kellett átlépni a gátlásaimon.
2. Tampon - ez kicsit intim téma. (Sokat gondolkodtam rajta, hogy kirakjam-e ide...végül megteszem, mert ez is egy komfortzóna kilépés. Ezt a maihoz fogom sorolni! :)) Nem használom havi szinten, mikor jön Piroska, ezáltal nincs benne rutinom, elveszek a méretek, a márkák között. Mivel vízpart, fürdés, nyár és még komfortzóna kilengések halmaza is, a parton ücsörgés helyett, most a másik oldalt választottam, tampon lesz ebből. A következő vásárlás alkalmával leemeltem egy szimpatikusat a polcról. Később kiderült, hogy bizony nem épp a számomra legjobbat, mert a ciklus elején ez hamar "megtelik", így gyakrabban kell cserélnem. Volt némi átázás, dülledt szemek, mert korán távolítottam el (itt duplán ugye mert csereakció volt), bevallás, gyakorlottabbaktól tanácskérés. Köszönet érte, mert így már könnyebb lesz, nekem és a lányaimnak is, mikor itt az idő, hogy megosszam velük, ez pedig már a nyakamon.
Sajátterápia 8. nap (06.22.)
1. Levendulás csoki fagyi - megpillantod és rögtön kérnél egy gombóccal, legalábbis én, mert annyira szeretem, a levendulát, csokival meg maga a mennyország. De nem. Nem ettem belőle. Se előző nap és se az utána következőn és se ott, akkor. Rossz volt, körülbelül 5 percig, még mások boldogan falatozták és közben én is közéjük akartam tartozni. DE! Utána jó érzés töltött el. Igen, megcsináltam. Megálltam. Önfegyelmet gyakoroltam. Szigor volt és tudatosság, nem csak a fagyinál, hanem minden evéskor. Megérte. Haza jövetel után a mérleg - 60 dkg kevesebbet mutatott, lassan de biztosan közeledem a kettes szinthez: 63 kg.
2. Plusz mozogni - fejben, versben is.
Egész nap szinte mint az óra mutatója, úton voltam,
hol a vízben, hol a parton Lidi után kutyagoltam.
Esti séták után hulla fáradtan ugyan,
de az apartman előtt 200-at ugró kötéllel ugrottam.
Több részletben történt eme tett,
de így is bátran mondhatom, hogy a lelkemnek jót tett.
Sajátterápia 9. nap (06.23.)
1. Ne mosogass! - mondtam ezt magamnak pénteken ebéd után, mikor a vendég sereg és a mi seregünk is megebédelt! Tudom ez nem nagy kihívásnak tűnik, hiszen sokkal könnyebb otthagyni az edényt, de már akinek...mert nekem nem. Főleg úgy, hogy tudom másnap indulunk, a pakolás mellett nem hiányzott egy köbméter mosogatás. De nem érdekelt a nyafogásom. :)
Miss Tökély nem szereti, ha tele a mosogató, mert így talán kevésbé jó feleség, háziasszony stb., van ezzel dolgom bőven. Ebben a tettemben ott volt a maximalizmusom levetkőzése, még ha csak egy kis időre is, illetve a fókusz váltás a fontosabb dolgokra. Ne a mosogatással foglalkozzak már, mikor vendégeink vannak, mikor a gyerek nyűgös, mert aludna vagy éhes. Rangsorolni, ne úgy ahogy azt mások szeretnék, vagy a másoknak való megfelelésem, hanem ahogy a helyzet épp akkor megkívánja! Tanulnom kell, ez van. Igyekszem.
A következő bejegyzés számomra is meglepő dolgot fog tartalmazni, mert én is meglepődtem magamon, hogy merek. Van aki már tudja, lehet te is sejted. Kellenek néha a nagyobb komfortzóna kilengések - mint edzéskor a megszokott után egy nagyobb súly -, mert ezek löknek rajtad egyet és emelnek fel, ki még jobban. Ezt az edzés során tanultam, köszönet ezért is Gerle Éva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése