S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
 |
| Gesztenye Guszti szaval... |
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
–
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
(Petőfi Sándor - Erdőd, 1848. november 17–30.)
Emlékszem az első két versszakára....belém ivódott minden egyes szava, és újra és újra visszacseng mikor az ősz közeleg. Kicsit vicces is a dolog....mert én világ életemben azt hittem, hogy ez csak két versszakos :):):):):)!!! Az irodalomkönyvben anno (talán másodikban, vagy elsőben) ennyi volt csak, és ennyit is kellett csak megtanulni. Aztán így 30 éves fejjel szembesültem az igazsággal....jobb későn, mint soha!
Szóval van még mit tanulnom...pontosan 7 versszakot! :):):):)
Mindenkinek szép napot!
:)
