Nemzetközi Babahordouó hét a 13. Kerületben!!!

XIII. KERÜLET
2010. október 7-8.
Angyalföldi Gyermekház (1138 Budapest, Dagály utca 15/a, I. emelet)
2010. október 7.
10.00: Dalolka – Kárász Eszter
11.00: Hordozás a pszichológus szemével – Fehér Andrea pszichológus
15.00: Beszélgetés a hordozásról – Ónodi Ágnes baba- és gyermekhordozási tanácsadó, tanfolyamvezető, oktató
17.00: Kenguru módszer – Dr. Schill Beáta neonatológus
2010. október 8.
13.00: Táncház
14.00: Beszélgetés mindenről, ami szoptatás – Schneiderné Diószegi Eszter, IBCLC laktációs szaktanácsadó
16.00: Hordozós divatbemutató
16.30: Miben hordozzunk? – Chikánné Fényes Viktória (Celesztina) interaktív előadása
Kiállítás: kabátok, poncsók és egyéb hordozást segítő ruhadarabok bemutatása, melyeket a látogatók fel is próbálhatnak.
A rendezvény ideje alatt folyamatos hordozási és szoptatási tanácsadás lesz, illetve az érdeklődők dúlával is beszélgethetnek.
Szervezők:
XIII. kerületi babahordozó klub
Támogatók:
Tücsöktanya Családi Játszóház és Kisdedóvó
Hanami Teaház

____________________________________________________________________________________________

III. Nemzetközi Babahordozó Hét!!!!!!

III. Nemzetközi Babahordozó Hét - Sajtóközlemény

2010-ben már harmadik alkalommal lesz Nemzetközi Babahordozó Hét szerte a világon, így Pécstől Miskolcig, Győrtől Csíkszeredáig is. A rendezvényeken a babahordozásé, a kötődő nevelésé, a válaszkész gondoskodásé és a természetes babagondozásé a főszerep.
 
A Hét során az érdeklődők megismerhetik a babahordozást, a gondoskodásnak ezt a természetes, testi-lelki biztonságot nyújtó és igen praktikus módját. Hiszen a babahordozás nem múló divat, hanem a baba biztonság és testközelség iránti elemi igényére adott kézenfekvő válasz. Az ölelés biztonsága elmélyíti a teljes élethez szükséges kötődést. A tévhitekkel ellentétben a hordozás egyáltalán nem káros a baba egészségére, sőt, kifejezetten kedvezően befolyásolja a mozgásfejlődését. A szülővel való együttlét nem csak a nyugalom, hanem sok közös öröm és élmény forrása is, az egész család életét megkönnyíti, a baba pedig részesévé válik a világnak.
 
A Nemzetközi Babahordozó Héthez kapcsolódóan az Ölelés Babahordozó Szakmai és Érdekvédelmi Egyesület (röviden Ölbebaba) idén az eddigieknél is nagyobb szabású programsorozattal várja az érdeklődőket szeptember-október során szerte az országban, sőt, határon túl is. A 2010. október 3-9. között zajló központi rendezvénynek idén is a józsefvárosi Kesztyűgyár Közösségi Ház ad otthont, fővédnöke pedig prof. dr. Bagdy Emőke pszichológus. A Hét kiemelt témája idén az érintés pszichológiája, az apák szerepe, és az éjszakai gondoskodás, de a szombati napon részt vehet a látogató gyászról, császármetszésről vagy szexről szóló kiscsoportos beszélgetésen is. Ezeken kívül természetesen idén is lesz vásár, fotókiállítás, hordozóeszközbemutató, és tombola. A szervezők egész héten babahordozási- és szoptatási tanácsadással várják az érdeklődőket, a rendezvény zárásaként pedig színes családi programok, csocsóbajnokság és a Bran együttes ír táncháza csábítja a Kesztyűgyárba a családokat.
 
Az Ölbebaba szervezésében idén is több, mint 20 vidéki és határon túli helyszínen lesznek programok, ahol a látogatók különböző babahordozó eszközöket próbálhatnak ki, segítséget kaphatnak a hordozóválasztáshoz és -vásárláshoz, bepillanthatnak az életvitelszerűen hordozó családok mindennapjaiba, és szakemberek előadásait hallgathatják, néhány helyszínen pedig akár meg is vásárolhatják a kiszemelt hordozóeszközt.
 
A rendezvényről további információ, illetve a részletes program a www.babahordozohet.hu honlapon található. A Babahordozó Hét kesztyűgyári programjai ingyenesek.
 
 

Kezem munkái...

Gondoltam helyet adok ennek is a blogon, hiszen ajándékba ilyeneket, illetve hasonlóakat fogok készíteni a vigyázandó gyermek (ek) illetve szülők ünnepnapjaira. Nagyon fontosnak tartom a saját készítésű ajándékokat, valahogy más.  Szívem lelkem beleadom, ettől mintha lelke lenne....
Amiket most mutatok azok még "régen" készültek. Keresztanyukámnak és gyermekének. 

Gyapjú fonalból horgolt labdácskák babbal töltve

Filcből készült mobiltok eleje 

háta

Filcből készült brekusz babbal töltve :)

Izgalom :)

Most és azt hiszem holnap délutánig zabszem nem fog férni a popómba :), holnap lesz életem első tanfolyama, elől hordozás.
Nagy mérföld kő lesz ez az életemben úgy érzem. Egyéni konzultációim már voltak, ez azért kicsit más.
Jövök és beszámolok róla mindenképp, mint ahogy az elmúlt heti tanácsadásaimról is:  Vácon voltam pénteken, szombaton pedig Veszprémben! Szuper volt!!!!!! Köszönöm innen is a lehetőségeket!!!!

Ismét csütörtök: az első tanári műhely :)

Az elmúlt hét csütörtökje ismét kellemes napot tartogatott a számomra, úgy látszik ezek a csütörtökök már csak ilyenek! :) ahogy elnézem a naptáramat, egy jó darabig ilyenek is lesznek! Megvolt az első Hordozó.hu-s tanári értekezlet, tanári műhely! Most már bátran tudatom fúvel-fával, réttel és virággal, hogy a Hordozó.hu tanára lettem! Nagyon nagy ajándék ez Nekem, Ági és Vera bizalma, szeretete és hite bennem! Köszönöm innen is Nektek!!!!
Nagyon hálás vagyok Nekik, és a többi oktatónak is: Nórinak, Zsuzsinak, Zsófinak, Verinek! Köszönöm, hogy ilyen klassz csapatba tartozhatom!!!!
Remél lesz majd csoport kép is :):) egyszer!

Múlt hét csütörtök...ebbe a blogba is bejegyzem...

Azon gondolkodom, hogy milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, mert semmi jó nem jut az eszembe....

Az elmúlt hét csütörtökén tanfolyamvezető lettem. Mikor a papírt megkaptam, Ági gratulált és átölelt, rengeteg érzés kavargott bennem: boldogság, öröm, büszkeség, de ugyanakkor aggodalom és félelem.

Mi lesz velem??? Éreztem a felelősség súlyát, talán ez volt ami megrémített, de ugyanakkor boldoggá is tett. Aggódtam, hogy vége van ennek a korszaknak, aztán rájöttem, hogy nincs vége semminek sem...hiszen reményeim szerint folyamatos képzésben lesz részem Ágiék jóvoltából, szóval itt még nincs vége...és még ezt csinálom, soha, de soha nem lesz vége!!!!!!!!!!!!! Kívánom így legyen....szeretném ezt csinálni amíg csak lehet!!!!!

Köszönöm szépen mindenkinek aki ezen az úton kísért, mellettem volt és lesz még a jövőben is!

KÖSZÖNÖM!!!!

Keresem...

...azt a családot aki engem keres :):):)!

Szeretném ezen a blogon bemutatni, hogy hogyan képzelem az általam nyújtandó gyermekfelügyeletet, mi az amit fontosnak tartok, mi az amit nyújtani tudok és szeretnék nyújtani! Viszont lassan itt az idő, hogy ezt ne csak szavakban gyakoroljam itt a blogon, hanem a való életben is. Lilim lassan ovis lesz, még előttünk a beszokás...mind kettőnk előtt...de utána szeretném magam maximálisan bevetni a gyermekek világába!

Hosszú távra keresek, ami nekem most a legjobb lenne, ha kb. 9-12 között vigyázhatnék a gyermekre, hétfőtől péntekig, valamint a XVI. kerület közelében (itt fog járni a Lilim az oviba)....ez lenne jelen pillanatban az álom munka :):):)!
Mivel az álmok nem teljesülnek be olyan hamar ezért, nem ragaszkodom ezekhez a paraméterekhez!
A gyerekfelvigyázás délelőtt a kisebbik lányommal történne, délután pedig mind a kettővel kelnék útra...igen mert úgy tervezem, hogy házhoz megyek! :)

Keress bátra, ha ezek a paraméterek Rád illenek, illetve ha tudsz valakit akire engem keres!!!!
Nagyon izgulok.... :):):):)

A szülőnek is!

Lili ma elment a nagyihoz, mi kimentünk a teraszra Annával és integettünk Nekik. Ahogy lenéztem a harmadikról és láttam a ház lábánál álló majdnem négyévesemet, belémhasított egy érzés: "Te jó ég, milyen nagy lányom van!"
Szeptembertől óvodás lesz! El kell engednem...ha belegondolok, mint most, elfog a sírás. Zokogok.
Szeptembertől megváltozik az életünk, a kötetlen együttlét átalakul...Lili az óviban tölti a délelőttöket, én meg reményeim szerin munkával, Annával. Idő kell még megszokjuk, még mind a ketten beszokunk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek. Félek, viszont izgalom is van bennem, egy újabb kihívás.
Azt hiszem Nekem több időre lesz szükségem még beszokom. Nagyon fog hiányozni a Lili délelőttönként...nagyon...
Hogy miért is írom le mindezt? Mert úgy gondolom, hogy az anyák (szerintem az apák is :)) nagy része így érez. Ki mélyebben, ki kevésbé mélyen...talán, hogy ne fájjon annyira, védekező mehanizmus. Aki ismer az tudja, hogy az a fajta ember vagyok, aki mélyre merül, ott szíve minden pólusával érez, legyen az jó vagy rossz érzés, majd felszínre bukkanok, megkönnyebbülve. Szeretek érezni, szeretem az érzéseket átélni, megelélni...
Visszatérve az előző gondolatmenethez: minden szülőnek nehéz az elválas gyermekétől, legyen az egy hétvégi nagyizás, ovi, bébiszitterre való rábízás...nehéz. Kimondva és kimondatlanul.
Úgy gondolom, hogy az általam nyújtott gyerekfelügyelet nem kizárólag csak rólam és a vigyázandó gyerek(ek)ről szólna, hanem a szülőről is! Mikor letekil a "munkaidőm", nem kutyafuttában szeretnék távozni, három mondatban összefoglalva, mi is történt ma. Szeretnék élő kapcsolatot teremteni a szülővel, részletes elmesélve mi történt ma, lehetőséget adva ezzel, hogy újra átéljük a napot, a szülővel is. Természetesen, ha a szülő is úgy érzi van megosztani valója, amit szívesen elmesélne nekem, azt én hatalmas megtiszteltetésnek venném, szívesen fogadnám!
A mai érzéseim ezt az utat mutatták, hogy a szülőnek is kellhet segítség az elengedéshez, hogy kinek milyen az mindig a helyzet dönti el, ez egyedi. Igyekszem nyitott szívvel lenni, hogy az adott helyzetben megtaláljam a személyre szabott segítséget!

Mert véletlenek nincsenek! :)

Elmesélem azt a kedves kis történetet ami az elmúlt héten történt, de még az azt megelőző héten kezdődött.

Két napja estem át a szájsebészeti műtéten (gyökércsúcs rezekció), kicsit feldagadt fejjel és elég nyomott közérzettel támolyogtam le a két lánnyal a játszótérre, jó korán, remélve, hogy nem lesz ott senki, így nem látszik nyomorultságom, és elkerülhetjük a nagy hőséget, ami már 10kor elviselhetetlen kezdett lenni.
Felsóhajtottam mikor egy anyukát pillantottam meg, egy két éves körüli lánnyal és egy babakocsival, amiben apró baba aludt. Igyekeztem kerülni a beszélgetést, gondolván, hogy nem vagyok most jó beszélgető partner, ezért előkaptam a kézközelben lévő horgolásomat amit mostanában mindig magamnál tartok, többek között ilyen esetekre is, és kezdtem belemélyedni. Egyik szemem a rövid pálcát a másik a két lókötőt figyelte, az agyam pedig folyton egy dolgon járt...a kisbabán...aki a babakocsiban aludt. Az én fejemben anya és baba egyek, ilyen korban (2-3 hónapos) még biztosan. Hiányzott a kerek egész látványa. Igyekeztem elhessegetni a gondolatot...és ekkor  megcsapott a remény szele, az anyuk a kerítésen lógó Lana Solarámra mutatott és a következőt kérdezte: "Tiéd ez a kendő?" Innen elindult a beszélgetés, sodródtunk a kellemes árral, még nem elérkeztünk ahhoz, hogy átadtam a névjegykártyámat és megbeszéltük, hogy ha kiszedik a varratomat, akkor beszéljünk újra és fixáljunk le egy időpontot amikor tudunk találkozni. Rövid kendő, elől hordozás.
Hétfő este kellett mennem a varrat szedésre, délelőtt csörgött a telefonom, ismeretlen szám, az anyuka volt. Alig várta a hétfői napot, hogy kezébe emelhesse a telefont és időpontot egyeztessünk. Az éjszaka már azzal álmodott, hogy tud hordozni, és nagyon örült, hogy rám talált. Ezek a mondatok a szívemet melengették...éreztem, hogy az anyuka hordozni akar, határtalan boldogság öntött el!
Szerdai napra időzítettük a találkát, gyerek nélkül mentem. Majd elmeséltem Neki is, hogy milyen jó érzés volt hallani amiket a telefonba mondott Nekem...és a következőket mondta: "Hát igen. Mikor meghallottam, hogy szerdán találkozunk, kicsit elszomorodtam, mert addig még kettőt kell aludni!"
Azt hiszem a sorok magukért beszélnek...nem is szaporítom tovább...köszönet Annamáriának, ezért a sok pozitív érzésért, valamint a megerősítésért...mert hiszem, hogy minden anyában ott lakozik a vágy, hogy gyermekét hordozza!

Rég...

...jegyeztem be, a másik blogon is rég jártam. Igyekszem gyakrabban itt lenni.
Még itt nem peregtek a betűk addig azért pergett az élet velem. Jó pár anyukával sikerült megismertetni a hordozás módját, legyen az elől vagy hátul. Fürödtem benne és remélem még sokáig lubickolhatok!
Van is egy kedves "történetem" ami a múlt héten történ, ha jól emlékszem....mindjárt meg is osztom! :):):)

Most pénteki klub (2010. 05. 21.)

Megyünk most pénteken klubba! Szóval, ha segítség kell akkor keress bátran! ;)

Baba- és gyermekhordozási tanácsadás

Fordulj hozzám bátran, bizalommal, ha bármilyen kérdésed van a hordozással, a kötődő neveléssel kapcsolatban!

Ha elbizonytalanodtál, ha kételyek gyötörnek, ha nem sikerül úgy a kötésed ahogy azt te szeretnéd, ha van egy mei-taiod de nem tudod hogyan használd, vagy egy csatos hordozód, vagy ha valamilyen egyszerű kötést szeretnél tanulni! 

Szóval keress bátran akár telefonon (emailben kérdezz rá), emailen (lelekovo@gmail.com), a kerületi klubban (lélekóvó blogon fogom jelezni mikor vagyok ott), vagy akár egy személyes találkozót is megbeszélhetünk!

A tanácsadás alkalmával bonyolult (pl.: háti) kötést sajnos nem fogok tudni Neked tanítani, mert az 2x2 óra figyelmet igényel mind a kettőnk részéről, hogy a fejemben és a kezemben lévő kötést átadjam neked, először fejben, majd kisérjelek még a kezedbe kerül. Erre szükség van, hogy biztonsággal vedd fel a babádat a hátadra és biztonsággal hordozz a későbbiekben!

A tanácsadásnak semmilyen anyagi vonzata nincs, tehát ingyenes!!!!! 

Mi is az a kötődés?

Kötődésről Csóka Szilvi szavaival:
(www.kotodes.hu -ról idézve)

A kötődés jelenségéről röviden

A kötődés egy láthatatlan, rugalmas kötelék anya és gyermeke között. Bizonyos tekintetben hasonlít a bevésődés folyamatára, mellyel a kislibák kikelésük után egy életre eszükbe vésik anyjuk képét (imprinting). Mindkét folyamatnak – az imprintingnek és a kötődésnek is – hasonlók a céljai: az éretlen és tapasztalan utódot a biztonságot nyújtó anya közelében tartani. Míg a kislibák kikelésük után szaladnak, az embergyerek nem képes aktív helyváltoztatásra, ezért hiába is rögzítené édesanyja képét születése után, követni nem tudná őt. Ehelyett a kötődési viselkedés az, ami anyát és gyermekét nem engedi eltávolodni. A kötődés tulajdonképpen egy jól fejlett szabályozórendszer, melynek működése a gyermek mozgékonyságának növekedésével párhuzamosan válik hangsúlyossá. A 7-8 hónapos gyermeket két, egymásnak ellentmondó vágy vezérli: felfedezni a világot, megérinteni, megtapasztalni mindent, illetve ezzel szemben munkál benne a közelség keresése, a biztonság, az ismerősség – az anya – utáni vágy. A kötődési rendszer többek között e két vágy között próbál egyensúlyt teremteni: felfedezésre sarkallva a gyermeket, mikor az édesanya elérhető és jelenlétével biztonságot sugároz, illetve egyedüllét vagy veszélyhelyzet esetén a biztonságot jelentő anya keresése és a megnyugvás utáni vágy válik kifejezetté. A kötődési rendszerben – optimális esetben – természetesen az édesanya is részt vesz, a gyermek távolodása, sírása esetén az anya közelít gyermekéhez, felveszi és megnyugtatja őt. A kötődés tehát egy komplex viselkedési rendszer melyben mind az anyának, mind a gyermeknek aktív, kezdeményező szerepe van, természetesen eleinte az édesanyát terheli a nagyobb felelősség, ő felel az egyensúly fennmaradásáért. A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének ezen korai megtapasztalása – illetve ennek elmaradása – mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatainak is alapjául szolgál. A biztonságosan kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együttérzőbbek társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. Az elmélet erre vonatkozó állítását mára több tucat tudományos kutatás eredménye támasztja alá. Így válik érthetővé, hogy miért felbecsülhetetlen fontosságú az édesanya válaszkészsége, érzékenysége az első évek során, és mennyit tudnak ártani a különböző, sokszor ismeretlen eredetű gyermeknevelési dogmák.

Lélekóvó...

Mit is jelent ez a cím, mit gondolok ez alatt...nehéz szavakba önteni, főleg nekem görcsös fogalmazónak. Talán ezért is van az, hogy a másik blogba is olyan ritkán jegyzek be...mindig tökéleteset akarok alkotni, törekszem a maximumra és lehet, hogy pont elvész a lényeg....igyekszem lazulni és könnyeden fogalmazni. Azt hiszem ez volt a bevezető! :)

Lélekóvó...
Sokat töprengtem, hogy mi legyen ennek a blognak a címe, ami összegez és összefogja a bennem rejlő érzéseket és gondolatokat, aztán hirtelen egyik nap kipattant a fejemből a Lélekóvó szó!
Lélek alatt a fejlődő gyermeki lelket értem, aki vágyik az édesanyja után és a külvilág megismerése után, egy olyan lélek aki tiszta és őszinte. Akiben a kíváncsiság hatalmas méreteket ölt, vágyik a tudás és megismerés utána, testével és szellemével éli meg a világot, együtt mozog és rezdül kezdetekben az édesanyjával, az édesanyja testén később az édesanyja közeléban az anyai lélekkel és a világ lelkével.
Óvni kell ezt a lelket, megbecsülni és emberként tekinteni rá már az első perctől kezdve, hiszen belőlünk lett, nekünk, értünk, velünk.....

A szerelmes pár egy test egy lélek. Magzat és anya egy test egy lélek Születés után anya és baba egy test egy lélek...még mindig...
Hiszen a kilenc hónap alatt olyan közelséget él át anya és baba, mint még soha, ezt a közelséget nem szabad megszakítani, mert ez a természet megerőszakolása. Lelkünk, testünk aki a testközelség után vágyik rengeteget szenved még akkor is ha ezt se fizikálisan, se lelkileg nem érezzünk. Társadalmi elvárásoknak akarunk megfelelni miközben önmagunnal küzdünk, a gyermek meg értünk küzd. Káosz alakul ki. Sok fájdalom és sírás, depresszió és mindenféle fizikális betegségek amit lelkünk idéz elő. Azt gondolom, hogy testközelségre mindenki vágyik, szülő, gyerek, férj, feleség, öreg és fiatal...midenki!!!!!! (Mikor szomorúság önt el, vagy épp összeszólalkozunk apával ölelésre vágyok, mikor valami öröm ér szintén...persze csak ebből ilyen következtetést levonni butaság lenne...de vállalom ezért a butaságért a felelőséget!)

A testközelség szóról most eszembe jutott a szóközelség....ilyen szó persze lehet nem is létezik! :)
A kommonikációban is közel kell lennünk egymáshoz, ráhangolódni egymásra. Megélni az energiák áramlását közben. Testem - lelkem beszél, testem - lelkem figyel! Ott vagyok beszéd közben, jelen vagyok, mindenestül.

Későbbiekben szeretném megosztani veletek a részleteket, most viszont két pici lélek engem akar! Mennem kell!