Lélekóvó...

Mit is jelent ez a cím, mit gondolok ez alatt...nehéz szavakba önteni, főleg nekem görcsös fogalmazónak. Talán ezért is van az, hogy a másik blogba is olyan ritkán jegyzek be...mindig tökéleteset akarok alkotni, törekszem a maximumra és lehet, hogy pont elvész a lényeg....igyekszem lazulni és könnyeden fogalmazni. Azt hiszem ez volt a bevezető! :)

Lélekóvó...
Sokat töprengtem, hogy mi legyen ennek a blognak a címe, ami összegez és összefogja a bennem rejlő érzéseket és gondolatokat, aztán hirtelen egyik nap kipattant a fejemből a Lélekóvó szó!
Lélek alatt a fejlődő gyermeki lelket értem, aki vágyik az édesanyja után és a külvilág megismerése után, egy olyan lélek aki tiszta és őszinte. Akiben a kíváncsiság hatalmas méreteket ölt, vágyik a tudás és megismerés utána, testével és szellemével éli meg a világot, együtt mozog és rezdül kezdetekben az édesanyjával, az édesanyja testén később az édesanyja közeléban az anyai lélekkel és a világ lelkével.
Óvni kell ezt a lelket, megbecsülni és emberként tekinteni rá már az első perctől kezdve, hiszen belőlünk lett, nekünk, értünk, velünk.....

A szerelmes pár egy test egy lélek. Magzat és anya egy test egy lélek Születés után anya és baba egy test egy lélek...még mindig...
Hiszen a kilenc hónap alatt olyan közelséget él át anya és baba, mint még soha, ezt a közelséget nem szabad megszakítani, mert ez a természet megerőszakolása. Lelkünk, testünk aki a testközelség után vágyik rengeteget szenved még akkor is ha ezt se fizikálisan, se lelkileg nem érezzünk. Társadalmi elvárásoknak akarunk megfelelni miközben önmagunnal küzdünk, a gyermek meg értünk küzd. Káosz alakul ki. Sok fájdalom és sírás, depresszió és mindenféle fizikális betegségek amit lelkünk idéz elő. Azt gondolom, hogy testközelségre mindenki vágyik, szülő, gyerek, férj, feleség, öreg és fiatal...midenki!!!!!! (Mikor szomorúság önt el, vagy épp összeszólalkozunk apával ölelésre vágyok, mikor valami öröm ér szintén...persze csak ebből ilyen következtetést levonni butaság lenne...de vállalom ezért a butaságért a felelőséget!)

A testközelség szóról most eszembe jutott a szóközelség....ilyen szó persze lehet nem is létezik! :)
A kommonikációban is közel kell lennünk egymáshoz, ráhangolódni egymásra. Megélni az energiák áramlását közben. Testem - lelkem beszél, testem - lelkem figyel! Ott vagyok beszéd közben, jelen vagyok, mindenestül.

Későbbiekben szeretném megosztani veletek a részleteket, most viszont két pici lélek engem akar! Mennem kell!