2017. október 30., hétfő

Mi is az a Sajátterápia? - elméleti megközelítés


Sajátterápia - belső indíttatásból eredő, saját magunkat meggyógyítani akaró tett vágy, ami ugyanolyan hangsúlyt fektet a lélekre, mint a testre, sőt nem megy el a szellem mellett sem. Tehát nem elmét gyógyít kizárólag, hanem magát az embert önnön valójában! Mert hiszem, hogy ezek csakis együtt gyógyíthatóak. Magunkat gyógyítani, magunkat helyre rakni igen nehéz, a legnehezebb, de egyben a leghatásosabb is! Hiszen magunkra a legnagyobb hatással csakis mi lehetünk!



Magam is voltam pszichológusnál, kineziológusnál, úgy éreztem jó volt, segítettek, de nem éreztem elég hatékonynak az én bajaimra, illetve mindig éreztem valami hiányt! A hiány oka lehet az volt, hogy a saját tanult tehetetlenségem mindig ott maradt?
Egy kis példa, hogy értsd mire gondolok!
Hiába mondja xy, hogy menjek le a sarki fűszereshez zellerért -  ha én nem akarok. Vagy talán még meg is győz engem, hogy milyen jó lesz nekem, ha lemegyek és meg is teszem, örülök annak a nyamvadt zellernek, mert basszus tényleg erre volt szükségem! Viszont képzeld el ezt úgy, hogy Te magad veszed észre egy ponton, hogy le kellene menned azért a zellerért, de lusta vagy, vagy számos más kifogásod van, majd itt jön a fordulópont! Összeszeded magad, kilépsz magadból (komfortzónából) és lemész azért a zellerért! Boldog vagy tőle de nagyon, holnap lehet belőle ajzó krémleves! :)Ugye mennyivel másabb a második verzió?! Sokkal több van mögötte, mint egy jó leves alapanyag!


A változás bennünk van, a mi feladatunk, a mi felelősségünk. Eljárhatunk pszichológushoz, kineziológushoz, jóshoz, akárhova, de a terápia, az oldás vagy a nap-estig tartó imádkozás nem fog hatni, semmit sem fog érni, ha mi magunk nem akarjuk igazán és nem cselekszünk!
A sajátterápia, mint ahogy fent is említettem, az én szemszögemből így néz ki: magamat gyógyítom, nem csak fejben, hanem testben, tettekben is. De! Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet szükség szakemberre, külső segítségre! Aki érzi, hogy egyedül nem tud megbirkózni a helyzetével, mindenképp kérjen szakembertől segítséget saját szempontjai szerint.


Tehát a Sajátterápiát végezhetjük teljesen egyedül, magunknak kikaparva a gesztenyét - ez hatásosabb, időigényesebb, fárasztóbb; illetve választhatunk magunk mellé segítőt (mentort), aki bizonyos terheket levesz a vállunkról és gyorsítja a folyamatot. Mielőtt belekezdünk a folyamatba ezt mérlegelni szükséges, hogy milyen formában, (magányos farkasként, vagy társsal az oldalunkon) megyünk a kihívások elé.


A következő bejegyzésben megmutatom ennek a gyakorlati oldalát, kitérve arra is, hogy ki tud a mentorunk lenni, milyen feladatai vannak. Valamint milyen feladatom van nekem, ha egyedül állok ki magam ellen!


Addig is egy kis okfejtés: Ép testben, ép lélek!

A nyugati világban ez a mondás járja, míg keleten ugye azt mondják, hogy a test betegsége mindig lelki okokra vezethető vissza. Vajon melyik az igaz? Mennyire van ok-okozati összefüggés a testünk és a lelkünk között? Ma már egyre többen elfogadják, hogy az egyes betegségek mögött sokszor lelki bajok állnak. És fordítva is igaz-e? A test megbetegíti-e a lelket? Vajon gyógyítani is képes? Azt tudjuk, hogy lélek gyógyít testet, na de test lelket? Képes rá? Te mit gondolsz?


2017. október 19., csütörtök

Tanult tehetetlenség az én szemszögemből - avagy modern kori rabszolgaság?

Hallottatok már a tanult tehetetlenségről? Tudjátok is, hogy mi az? Netán még ismerős is? 


Érezted már úgy, hogy mást akarsz csinálni, mint amiért most fizetést kapsz? Hogy szabadabb akarsz lenni? De aztán csak álmodozol és nem teszel semmit?
Pedig akarod, nagyon akarod és mégse tudod hol akad meg a folyamat, mindig visszatérsz a kiinduló pontra? Egy helyben toporogsz, pedig nem vagy a helyeden? 
Nem érted miért nincs haladás? Vagy ha van is, az csak minimális?
Olyan mintha egy gát nem engedne?



Én nem tudtam, hogy mi az a tanult tehetetlenség, de egy napon szembejött velem, mondhatni ajtóstól rontott a házba, feltépve mindent! Végre a "bajomnak” lett neve! Már nem a Sajátterápiámban felsorolt négy dolgot láttam, amit legyőztem akkor abban az egy hónapban, hanem valami mást: egy komplex problémát! (Vicces, hogy előbb találtam meg a betegségre való terápiát, mint magát a betegséget. :) ) A bennem lévő káosz lecsitult, minden a helyére került, a mozaik darabkáim képpé álltak össze.
Mindig is nyomasztott, hogy ott van bennem valami, amit gátnak hívtam, nem tudtam a nevét, nem tudtam mi az, csak azt, hogy kegyetlen velem és nem enged!!


Saját magam zártam ketrecbe. Mert a gát is én magam vagyok, az én tanult tehetetlenségem. 

De honnan ered ez a tanult tehetetlenség? Régen a rabszolgatartód mondta meg, hogy mit csinálj, vagy a földesúr, vagy a szülő. A lényeg, hogy mindig volt aki dirigált, mindig volt aki eldöntötte helyetted a sorsod. Kevés olyan helyzet lehetett (vagy inkább nulla), amikor figyelembe vették a te egyéni vágyaidat, akarataidat. Lenyomták, kisatírozták, a köz, a társadalom elvárása győzött. "Rabok voltunk mostanáig"…  vagy még mindig azok vagyunk?!  Hiába a személyi szabadság - mi magunkat tettük rabbá önön valónkkal, úgy ahogy ezt megtanították a feljebbvalóink (talán nem véletlen hívják tanult tehetetlenségnek..) és úgy ahogy sajnos mi is tanítjuk gyermekeinknek! Hacsak időben fel nem ébredünk és végre erőt véve magunkból kilépünk a saját tanult tehetetlenségünkből - amibe lehet akaratunk ellenére kerültünk. Most pedig jöhet Nálad is a belső vizsgálat, az első kétely, ezzel együtt a kérdés: "Én vajon benne vagyok, engem is fogva tart a saját tehetetlenségem?"



Bennem konzerválódott a gyermeki kíváncsiságom: talán ezért lettem és vagyok "kereső" és azt hiszem ez volt az a gyermeki kíváncsiság is, ami erőt adott, hogy most ezen az úton álljak, hamarosan szabadon, ledobva magam láncait!

2017. október 9., hétfő

Sajátterápia - 30 nap - összegzés

Túl a megmérettetésen, visszatekintve, leülepedve írom a sorokat.
Nem volt könnyű, de megérte. Sokat dobott lendített az önbizalmamon, az önhitemen és az önbecsülésemen.

Nehezített az egészen, az éppen kezdeti szakaszban lévő életmód változásom/sunk. Új utakon jártam, kihívás volt maga ez is! De erről, hogy milyen úton indultam, hogy is kezdődött ez az egész, majd részletesebben mesélek egy másik bejegyzésben.

Visszapörgettem az időt, a bejegyzéseket és összegeztem, összesítettem, mert bizonyos kilengések ugyanazt eredményezték bennem.


Félelem legyőzése
Lustaság legyőzése
Önfegyelem
Bizonytalanságom legyőzése

Ők négyen vitték a prímet. Segítettek ezek nekem abban, hogy túl lépjek magamon, fejlődjek, mind szellemileg és mind testileg, lelkileg.
Kemény hónap volt. Sokféleképpen éltem meg, hol motivált voltam és repültem, de voltam az ellenkezője is. Volt, hogy semmi ötletem nem volt, hogy aznap milyen kilengésem legyen. Volt, hogy imádtam. Volt, hogy untam és utáltam. Tényleg minden volt! DE 1 valami nem változott akartam-csináltam. Majd leálltam az egy hónap után és pihentem pár napot, utána újra kezdtem, de nem tudatosan és nem ilyen napi szinten, aztán csak néha, utána már egyáltalán nem...hogy ez mit eredményezett? Gondolhatjátok, hogy nem pozitív eredményeket! Az "alkalmi" komfortzóna kilépés, közel sem eredményez olyan hatást, mint ha nap mint nap csinálod! De ezt tudjuk, hiszen ez igaz a mozgásra és a táplálkozásra.
Tehát egy biztos, a Sajátterápia nem alkalmi kapcsolat, vagy lehet, de akkor attól olyan eredményekre  számítsunk!

De mi is ez a Sajátterápia?
Erre a kérdésre napokig én se tudtam a választ, sőt lehet, hogy heteknek kellett eltelnie ahhoz, hogy kezdjen ez a bennem lévő mély dolog feljebb kerülni és szavakat kapni. Formálódik folyamatosan, mindig jön egy új elem, egy új szög. Tisztul a kép!
Hamarosan megmutatom mit szófestettem! A napokban megint jött egy puzzle darab, néha azt gondolom, hogy soha nem lesz vége...most azt szeretném, hogy ne is legyen!!!