Sajátterápia - belső indíttatásból eredő, saját magunkat meggyógyítani akaró tett vágy, ami ugyanolyan hangsúlyt fektet a lélekre, mint a testre, sőt nem megy el a szellem mellett sem. Tehát nem elmét gyógyít kizárólag, hanem magát az embert önnön valójában! Mert hiszem, hogy ezek csakis együtt gyógyíthatóak. Magunkat gyógyítani, magunkat helyre rakni igen nehéz, a legnehezebb, de egyben a leghatásosabb is! Hiszen magunkra a legnagyobb hatással csakis mi lehetünk!
Magam is voltam pszichológusnál, kineziológusnál, úgy éreztem jó volt, segítettek, de nem éreztem elég hatékonynak az én bajaimra, illetve mindig éreztem valami hiányt! A hiány oka lehet az volt, hogy a saját tanult tehetetlenségem mindig ott maradt?
Egy kis példa, hogy értsd mire gondolok!
Hiába mondja xy, hogy menjek le a sarki fűszereshez zellerért - ha én nem akarok. Vagy talán még meg is győz engem, hogy milyen jó lesz nekem, ha lemegyek és meg is teszem, örülök annak a nyamvadt zellernek, mert basszus tényleg erre volt szükségem! Viszont képzeld el ezt úgy, hogy Te magad veszed észre egy ponton, hogy le kellene menned azért a zellerért, de lusta vagy, vagy számos más kifogásod van, majd itt jön a fordulópont! Összeszeded magad, kilépsz magadból (komfortzónából) és lemész azért a zellerért! Boldog vagy tőle de nagyon, holnap lehet belőle ajzó krémleves! :)Ugye mennyivel másabb a második verzió?! Sokkal több van mögötte, mint egy jó leves alapanyag!
A változás bennünk van, a mi feladatunk, a mi felelősségünk. Eljárhatunk pszichológushoz, kineziológushoz, jóshoz, akárhova, de a terápia, az oldás vagy a nap-estig tartó imádkozás nem fog hatni, semmit sem fog érni, ha mi magunk nem akarjuk igazán és nem cselekszünk!
A sajátterápia, mint ahogy fent is említettem, az én szemszögemből így néz ki: magamat gyógyítom, nem csak fejben, hanem testben, tettekben is. De! Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet szükség szakemberre, külső segítségre! Aki érzi, hogy egyedül nem tud megbirkózni a helyzetével, mindenképp kérjen szakembertől segítséget saját szempontjai szerint.
Tehát a Sajátterápiát végezhetjük teljesen egyedül, magunknak kikaparva a gesztenyét - ez hatásosabb, időigényesebb, fárasztóbb; illetve választhatunk magunk mellé segítőt (mentort), aki bizonyos terheket levesz a vállunkról és gyorsítja a folyamatot. Mielőtt belekezdünk a folyamatba ezt mérlegelni szükséges, hogy milyen formában, (magányos farkasként, vagy társsal az oldalunkon) megyünk a kihívások elé.
A következő bejegyzésben megmutatom ennek a gyakorlati oldalát, kitérve arra is, hogy ki tud a mentorunk lenni, milyen feladatai vannak. Valamint milyen feladatom van nekem, ha egyedül állok ki magam ellen!
Addig is egy kis okfejtés: Ép testben, ép lélek!
A nyugati világban ez a mondás járja, míg keleten ugye azt mondják, hogy a test betegsége mindig lelki okokra vezethető vissza. Vajon melyik az igaz? Mennyire van ok-okozati összefüggés a testünk és a lelkünk között? Ma már egyre többen elfogadják, hogy az egyes betegségek mögött sokszor lelki bajok állnak. És fordítva is igaz-e? A test megbetegíti-e a lelket? Vajon gyógyítani is képes? Azt tudjuk, hogy lélek gyógyít testet, na de test lelket? Képes rá? Te mit gondolsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése