Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Gesztenye Guszti szaval...

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
 –
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

(Petőfi Sándor - Erdőd, 1848. november 17–30.)

Emlékszem az első két versszakára....belém ivódott minden egyes szava, és újra és újra visszacseng mikor az ősz közeleg. Kicsit vicces is a dolog....mert én világ életemben azt hittem, hogy ez csak két versszakos :):):):):)!!! Az irodalomkönyvben anno (talán másodikban, vagy elsőben) ennyi volt csak, és ennyit is kellett csak megtanulni. Aztán így 30 éves fejjel szembesültem az igazsággal....jobb későn, mint soha!
Szóval van még mit tanulnom...pontosan 7 versszakot! :):):):)
Mindenkinek szép napot!
:)

Ovinak ajándékba...

készültek ezek az apró lények! Múlik a nyár, közeleg az ősz....változik a természet. Mind saját kézzel készült darab, 100% természetből....na jó a pipatisztítókat leszámítva :):):):):)

csendélet

Makk Marci

Búzakalász Borbála

Csipkebogyó Rozália

Dió Dóra baba

Földanyánk őszi köntösben

Gomba Lóci

Most már otthonra leltek, remélem minden felnőtt és gyerek örömére!
Ha megdobogtatta valamelyik a szíved, vagy más figurára gondolsz, jelezz bátran, mindenre készen állok! :):):):)
Boglárka Műhelyre a napokban felkerül az összes fotó, mert ez csak egy része a szépségnek, nézz majd át oda is ha van kedved!

Boglárka Műhely - megfogant egy álom...

Nem vagyok egy jó blogoló....pedig szeretnék az lenni...valakinek van valami jó ötlete, tanácsa, hogy hogyan válhatok azzá???
A család, a kézműveskedés, a munka, teljesen lefoglal, alig marad valami időm....ha marad is azt szívesebben töltöm kézműveskedéssel....ááá...ördögi kör!!!
Most is beírtam egy csomót és sikerült egy gombbal kitörölni...gratulálok magamnak....

Szóval szeretnék egy kicsit fejlődni a blogolásba, ugyanis megfogant egy tavasszal megérintett álmom...egy műhely...egy kézműves műhely...amit egyenlőre, főleg a pénz hiánya miatt csak blogon "hirdetünk", idővel majd szeretnénk egy szép weboldalt is....
Azért a megfogant szót használom, mert a tényleges születés, a testet öltés még messze van....egyenlőre még csak kicsiket, de fejlődünk. Eddig 3 falunapon voltunk Nemezelni, valamint egy napközis táborban, és közben mindenféle szépség születik gyapjúból.....nagyon élvezzük!
Kedves gyerekkori barátnőmmel csináljuk ketten, mind a kettőnknek fontos, olyannyira, hogy elhatároztuk, hogy felépítjük a semmiből ezt az álmot. A semmi alatt a nulla tőkét értem ami egy vállalkozás beindításához kell, ugyanis se Neki, se Nekem nincsen plusz megtakarított pénzem amivel elindulhatnánk. Akarat és kitartás van...mi kellhet még??? :):):) Támogatás, sok pozitív energia, szeretet és idővel mint egy gyermek mi is megszületünk, meg születik a Boglárka Műhely!!!!
Addig is ha érdekel a kézművesség, vagy érdekel a sorsunk itt megtalálsz minket:http://boglarkamuhely.blogspot.com/2011/08/muhelyrol.html
Ja és sok drukkot is szeretnék kérni, főleg magamnak, hogy blogolás terén fejlődjek egy kicsit....
köszönöm, köszönöm, köszönöm

Ő a Boglárka tündérünk...aki vigyázz Ránk és segít minket!!

Levendulás cukor...hm....:)

Mostanában rákaptam a levendula teára, isteni az íze, az illata, a hatásáról már nem is beszélve. Nóritól hallottam, hogy a cukrászdájukban készítenek levendulás sütit, meg is lepődtem....levendula - süti összeállítás...az milyen lehet????? Ez már lassan egy éve volt, de a levendula tea és a mostani napok valahogy felhozták ezt az emléket és kutatni kezdtem a neten. Találtam egy receptet: itt a levendula ízt, a levendula cukor adta. Na ilyet sem hallottam még.....mindig tanul az ember :):):) Hol lehet ilyet kapni??? Ismét jó öreg barátomat Google-t hívtam segítségül. Hát én nem találtam lelőhelyet, viszont rengeteg készítési lehetőség van a neten. Nem haboztam....csináltam! :)

Aztán gondoltam megosztom másokkal is eme felfedezésemet így készítettem barátnőmnek egy kis adagot tegnap, ma pedig keresztanyukámnak és Áginak (Ő páromnak a rokona, az Ő anyósának és apósának voltunk az aranylakodalmán ahova készítettem valami szépet, majd erről is készül bejegyzés ;)) készítek.
Természetesen a süti sem maradhatott el, Provance-i levendulás süteményt sütöttem: az íze, illata isteni!!!! Aki szereti a levendulát ne habozzon :)!! Kicsit elnéztem a receptet és fél citrom reszelt héja helyett egy egész beleszalad, lehet ezért nem volt olyan domináns a levendula íz, mert rádolgozott a citrom is egy kicsit! Valamint a cukor máz helyett nekem dobostorta máz sikeredett!!! :))) Összességében minden smakkol és gyomorba való! :):):):)

Azóta már még egy adag készült vendégségbe. Izgatottan vártam a visszajelzéseket, hogy vajon mit szólnak eme különleges eleséghez. Senkinek nem volt vele semmi baja, sőt....mind elfogyott! :):):)
Talán ma de legkésőbb holnap ismét készítek egy adagot, valamint kacérkodok más levendulás receptekkel is :):):):)

Évszakasztalunk.

Az évszakasztalt még a karácsonyi angyalok varázsolták, így pontosan fél év elteltével megmutatom mit csináltak a szorgos kezek és hogyan nézett ki húsvét előtt.

Nézzétek, hallgassátok, élvezzétek! :):):)

Mindenkinek szép napot!

Az angyalok tisztása

Még mindig a vonzásában tart Wass Albert......így gondoltam megosztom veletek!
Valamint reményeim szerint bejelentéssel is jövök. :)

Fogadjátok szeretettel:

Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen.
Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból.
Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod : surrannak, matatnak, itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniök kell.
A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád. Figyelik, hogy rontó ember vagy e? Azoktól félnek.
De te látó- ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak.
Amikor rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.
De akkor a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről.
Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz.
És abban a pillanatban megnyílik a szíved és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet, és a békességet.
Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan mosolyog.
Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek közé, és hiába gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonozod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon: csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.

Wass Albert

Filc korona és horgolt táska

Lili  ovistársának készült születésnapjára. Már régen megkapta a gazdája, csak most jutottam oda, hogy megmutassam. Közben készült már 2db korona horgolt virágos változatban is, rendelésre. Mivel az utolsóutolsó pillanatban készültem el és éjszaka, fényképezni nem tudtam.  :( Ez ellene tennem kellene, mert nagyon zavar, hogy nem tudok készíteni képet! :( Rajta vagyok az ügyön!

Koronáról: natúr színű filc az alap, középre a nagy csúcsra egy csepp alakú követ varrtam, a kis csúcsokra pedig gyöngyből virágokat. Középen a csepp alak alatt tűnemezelt virág van, alatt gyapjú nemezelve, két oldalt pedig hímezve. Finom és színben harmonizáló szalaggal lehet a hercegnői fejre kötni! 

Horgolt táska: a koronához készítettem, így igyekeztem figyelni a színek harmóniájára. Natúr színű gyapjú fonal az alap, körbeszegve és a pánt általam festett ciklámenes színű gyapjú fonalból van!

A háttér...

....gyerekkoromat idézi. Vidéki falusi kislányként együtt éltem és nőttem fel a természettel. A pici falu ahonnan származom (Egyházasdengeleg) maga volt a mennyország, azt hiszem minden gyermek álma. Az iskolaudvar, a kiserdőhöz vezető út, a szőlős, a patakpart, a kert....minden szegletére emlékszem. Valahogy nagyon kevés emlékképem van gyerekkoromról és most, hogy anya vagyok és gyerekeim nőnek egyre több tér vissza és valahogy egyre más kap hangsúlyt.

Azon kaptam magam, hogy vágyom a fákat, a rétet, a madarak hangját, minden ami természet. Mikor lemegyek sétálni szinte belém kapaszkodnak a fák, az akácillat a szívemig hatol, a madárhang meg a fülemben él. Csak Őket érzem és hallom....a városi zajt teljesen elnyomja. Most elgondolkodtam rajta, vajon miért van ez??? Hiszen eddig ilyen nem volt, nem hallottam a természetet, nem éreztem....de most...
Bizonyára nagy szerepe van ebben az ovinknak aki felnyitotta a szememet, az alkotásnak ami újra felébresztette való Önmagamat, és nem utolsó sorban gyermekeimnek!!! Egy titkos szelence ami idestova már tíz éve le van zárva, most újra kinyílott, valami megváltozott bennem. Mikor rátaláltam Wass Albert írásaira mindent megértettem, és minden megvilágosodott...

kép: innen

Mikor kilépek az utcára beszélgetek a fákkal, megszólítanak, jó napot köszönnek. Megajándékoznak a levelek susogásával, a viráguk illatával, megajándékoznak önmagukkal. Valahogy eggyé válok velük, elmondani nem tudom milyen érzés ez, hiszen még én is alig hiszem, minden olyan meseszerű. Belém kapaszkodnak, árasztják belém az életet, elmesélik mi történ velük az évek folyamán és elmondják azt is, hogy most milyen rossz Nekik. Nem veszik őket észre az emberek, már alig akad akivel beszélhetnének, egyedül érzik magukat. Elfelejtődtek. A mindennapi megélhetés, a gondok, a pénz hajhászása elnyomják az emberben a természet iránti vonzalmat, pedig az ember a természet nélkül elveszik, év milliók óta a része.
Ballagok....próbálom Őket vigasztalni, lelket önteni beléjük, hogy ne csüggedjenek, mert új korszak jön és az emberek szíve újra megnyílik és újra befogadja őket. Majd megszólal a rigó, a szarka, a gerle és mondja mondja Ő is ugyanezt, kiáll a ház sarkára és onnan kiáltja világgá...emerek itt vagyunk figyeljetek ránk, mi érzünk Titeket, érezzetek Ti is.....

Vajon Te érezd-e a fákat és hallod-e madarakat???

"Lépteidet úgy kezd a nagyvilág felé, hogy először a természetre figyelsz
és hidd el boldogabb embernek érzed majd magad,
mert természet nélkül létezni nem lehet,
ha kiszakítjuk magunkból egy részünk szakad...."
(K.N.)

Húsvéton túl, és ami mostanában történt...

Elmúlt a húsvét...lassan már egy hónapja is van. Az utolsó bejegyzést nézve, igen csak rég jártam erre.... Nagyon gyorsan szalad az idő...

Mi is történt ez alatt az egy hónap alatt???

Húsvét előtt nagy hajtás volt, mind a család, mind a munkát illetően! Jött egy pár megrendelés, pont annyi amennyit még vállalni tudtam, több alatt megszakadtam volna. Sajnos mivel az idő szorított és volt, hogy késő este, vagy másnap délelőtt a játszótéren készült el a mű fényképezni nem tudtam. Viszont kértem a tulajdonosokat, hogy tegyék meg Nekem, amint megkapom a képeket részletes beszámolóval prezentálni fogom!

Húsvét a betegség (hányás-hasmenés) jegyében telt sajnos...kezdte Anna, majd Lili végül Én, Apa szerencsére tartotta a frontot. Most szembesültem ezen betegség minden szörnyével....embertelen volt és félelemben telt, olyan jó, hogy túl vagyunk rajta!!!!

Húsvét előtt kialkottam magam, így egy picit alkotói válságba is estem, nem jött az ihlet. Mára rendeződni kezd ez a helyzet: egy névnapi koronát és aranylakodalomra képet készítettem. Természetesen hozok majd képet és beszámolót is. A képbe teljesen szerelmes vagyok, fürdök benne!!!!

Mint a blog kinézetén is látszik megújultam, és remélem ez a megújulás jó sokáig eltart majd!!! Kezd az életemben egyre nagyobb fókuszt kapni a kézművesség, az alkotás, ami tulajdonképpen a lételemem! Ha nem alkothatok nem érzem, hogy élek! Igyekszem újragondolni az életemet, mindent ami eddig történt, mindent ami most történik, aztán abba a mederbe terelni, ami az álmaim felé visz. Most még csak csendesen csordogálok a lassan folyó patakkal, ami nagyon jó, de igazán a vadvizekre vágyom.....

Díjat kaptam!

Még soha nem kaptam díjat....nagyon meglepődtem és meghatódtam!

Íme ezt a díjat kaptam Csicsóka szelencéjétől:l

Mint az engem megelőzőek, én is igyekszem tovább adni, olyan embereknek akiknek a blogját szívvel olvasom:

- Móninak a  Hendimédi blog szerzőjének, valamint Corinnanak a CorNit nemez blog szerzőjének, gyönyörű nemez dolgokat készítenek, az alkotásaik szerelmese vagyok! :)
- Lilinek, a savitri-egyebek blog szerzőjének, akinek varázskeze horgol és Waldorf babákat készít....és még sok érdekes más dolgot is. Büszke vagyok, hogy a szülőtársa lehet az ovinkban! :)
- Nórinak aki Tündér Nándor kalandjai bolg szerzőjének, aki családjáról, gondolatairól ír!

Fogadjátok szeretettel!

Hagyma, mint festőnövény!

Pontosabban a héja! :) A hagyma héj, nagyon szép sárgás, barnás árnyalatot ad a festendő anyagnak!

Régen, még gyerekkoromban festettünk tojásokat vele. Kinn az udvarban összeszedtünk egy pár növényt (persze nem mérgezőt), a tojásra raktuk, jó szorosan bebugyoláltuk neylon harisnyával, majd a tojáshéjjal megrakott vízben főztük meg...nagyon szép tojások születtek. Ennek "emlékére"....vagy inkább a felelevenítés kedvéért, úgy döntöttem idén Húsvétra ilyen tojások készülnek Nálunk! :)

A növényekkel való festés, úgymond egy ősi mesterség. Régen minden háziasszony tudta, csinálta, hozzátartozott a mindennapi élethez. Ma már nem így van.
Kemendi Ágnes Festőnövény könyvét olvasom, és egyre jobban magával ragad ez a világ. A természet elénk tárja színeit és megajándékoz minket, ha ügyesen bánunk vele, gyönyörűbbnél gyönyörűbb alkotások születhetnek.
Kemendi Ágnessel olvashattok interjút itt: Különös mesterség: festőnövények

Nekem legutóbb ilyenre festette a hagymahéj a gulyásgyapjúmat:

Húsvétra készülődve!

Még soha nem készültem ennyire a Húsvétra, mint most...valahogy most annyira más. A szemem ráhegyeződött a természetre, és már úgy érzem nem csak nézek, hanem látok is! Érzem bensőmben a természetet! Van, hogy csak egy apró virágra csodálkozok rá, de furcsa érzéseket kelt bennem...mintha kicsiny falumban lennék.

Nemezeléseim közben is a Húsvéton járt az eszem. Így születtek ezek az alkotások:

kicsi tojások, horgolt kosárkában

 tojás méretű mesetojások
(bal szélső új tulajdonosa az ovink)

nagy nyuszi és kisnyuszi
(barna, fekete, fehér, sötét szürke színben is készülhet)

alvó bárányka

Liba, kacsa...ki minek látja
(már csak a libapásztor lány hiányzik hozzá)

katicabogárka, szállj el...szállj el... :)
(ők elég nagy méretűek, azt hiszem kisebbeket fogok készíteni ezután)

Ha elnyerte tetszésed, keress meg nyugodtan, rendelésre szívesen készítek!
A kis tojások vizes nemezeléssel, a nagyok alapja szintén vizessel készült, majd eztán kapta a díszítést tűnemezeléssel. Az állatok tűnemezeléssel készültetek és természetesen mindegyik gyapjúból! :)

Nem marad abba...

Ez a nap úgy látom már csak ilyen....nagyon mélyre és lélekre ható....
Pillangó szóra keresgéltem és ezt mesét találtam (innen másoltam).
Nem írok róla semmit, minden sor magáért beszél, szerintem Te is hallod mit mond!
Nem bírtam könnyek nélkül végig olvasni....

Aranymadár

És most kisfiam, mielőtt éjszakába menne át az este, és egymásnak nyugodalmas jó éjszakát kívánnánk, elmondok még neked egy utolsó mesét. Nem is mesét: igaz történetet. Minthogy mindaz, amit eddig elmondottam neked, nem mese volt tulajdonképpen, hanem csupa valóságos, igaz történet. Mert való igaz, hogy él az erdő, élnek a fák és a virágok, s az állatok beszélnek egymással és a fákkal. Való igaz az is, hogy a vén Csönd bácsi mohaszakállában apró kicsi csigák mászkálnak, s az Angyalok Tisztását is meglelheted, valahol elbújva az erdők között. Igaz a történet a kék hegyekről is. Magad is rájössz erre még. Mind igaz. És most még figyelj utoljára jól ide!
Volt egyszer, nagyon régen, egy kisfiú. Ott élt valahol messze keleten, az erdők között. Egy kicsike országban, amelyikről ma már nem is tud senki, a amelyiknek Transsylvania volt a neve.
Ez a kisfiú az erdőben lakott, egy kicsike házban a szüleivel együtt. Az erdő tanította meg látni, hallani, érezni. Játszótársai az őzek voltak, s a kis nyulak. Barátai a fák, virágok, pillangók.
Látó ember volt. Értette a fák beszédét, a patak csobogását. Időnként átment az Angyalok Tisztására, s az angyalok megtöltötték a szívét szeretettel, békességgel, jósággal és mindazzal, amit a Jóisten az embernek ajándékul adott.
De amikor a kisfiúból nagyfiú lett, érte jöttek a városból a Gyűjtő-emberek, és elvitték magukkal, hogy dolgozzék nekik. Elhurcolták messzire, nagy városok kőházai közé, és nem eresztették többé szabadon. Azután pedig megfogták a Rontóemberek, láthatatlan láncokkal megkötözték, hogy ameddig él, szolgáljon nekik.
Pedig odahaza várta az erdő. Várták a fák, az őzek és a pillangók. A visszhang, a patak, a csönd. A virágok és a madarak. Várták mind, hogy visszatérjen. De nem jött.
Telt az idő. A fák lombja kizöldült, s újra lehullott. Virágok nyíltak és elhervadtak. Vándormadarak jöttek, vándormadarak mentek … de a fiú nem jött vissza többet.
Mikor aztán már nagyon-nagyon sok idő eltelt, és a fák újra zöldek voltak, a rétek virágain pillangók kergetőztek, és a visszhang ott ült kék ruhájában a sziklákon, és versenyt dalolt a madarakkal: az Erdő elhatározta, hogy üzenetet küld érte. Előhívta legkisebb szolgáját , a fenyőillatú szellőt, és azt mondta neki:
- Eredj, szolgám, és keresd meg az én barátomat! Járd végig a völgyeket mind, s az emberek kőházait mind. S mondd meg neki: üzeni az Erdő, hogy hűs árnyékkal várnak rá a fák. Neki gyűjtik illatukat a virágok. Érte tanulják dalaikat a madarak. A patak régi meséket akar csobogni neki. Hívják az őzek és a nyúlfiak. Jöttét lesi az ösvény, hogy lába elé simuljon. Mondd, hogy jöjjön, siessen, várjuk! Érte üzen az Erdő!
Perdült a szellő s tovaszállt.
At Erdő pedig készült a fogadására. Friss záporral mosta tisztára a fák leveleit. Feldíszítette a virágokat. A madarak legszebb dalaikat gyakorolták. Az ösvény mohaszőnyeget terített magára. Az őz levitte fiait a mezőkig, hogy messziről láthassák jöttét.
Eltelt egy nap. El a második. A harmadik. Az Erdő várt. Negyednapra hazatért a Szellő. Fáradt volt és poros.
- Megtaláltad? – kérdezték feszülten a fák.
S a szellő felelt:
- Igen – mondta -, megtaláltam. Poros, piszkos kőházak rengetegében. Fáradt és szomorú.
- Jön? – kérdezte mindenki izgatottan.
A Szellő sóhajtott.
- Nem jöhet. Láthatatlan láncokkal kötözték meg. Nem jöhet.
Mind hallották a Szellő szavát, az egész erdő hallotta. A fák szomorúan lehajtották ágaikat. A Patak sírni kezdett. A virágok elsápadtak. A Csönd sóhajtott. Másnap szélnek eresztett az Erdő egy kis bolyhos felhőt.
- Eredj és mondd, hogy üzenem neki: ne hallgasson a Gyűjtő-emberekre, ne féljen a Rontó-emberektől, tépje szét a láthatatlan láncokat és jöjjön. Neki akar tetszeni a harmatcsepp a fűszálak hegyén. A pillangók betanulták új táncaikat. Mondd, hogy jöjjön, siessen! Hűvös az árnyék, illatos a pázsit. Harangvirágok köszöntik az estét. Az élet szép. Eredj!
Elszállt a felhő. S teltek a napok. Sok idő múlva tért meg. Tépetten, rongyosan, szürkén. S mondotta:
- Fájt a szíve, amikor meglátott, s könny volt a szemében. De a láncokat gonosz varázslat rakta rá, s nem bír velük. Kormos, szennyes kőrengetegben raboskodik. Nem jöhet.
Azzal a felhő sírni kezdett, és sírtak a fák, a virágok, a rétek. Szótlanok lettek a madarak, s az őz bánatosan elvezette fiait a legsötétebb katlan sűrűjébe.
Ekkor az Erdő Jó Szelleme ott fent az Angyalok Tisztásán elővett egy kis aranykalitkát, s az aranykalitkából kieresztett egy színarany madarat. Kezére ültette, s ezt mondta neki:
- Eredj hát te! Törd meg a rossz varázslatot, s hozd vissza őt közénk! Eredj!
Azzal föllendítette a levegőbe.
Az aranymadár szállt. Előtte járt a Szellő, s mutatta az utat. A fehér felhő kísérte fönt. Így értek el a városig. A Szellő megmutatta, melyik az ablaka. Az ablak előtt egy szomorú, satnya utcai fa állott. Az aranymadár felszállt a fa legtetejére. Megrázta tollait, és nagyot füttyentett. És abban a pillanatban kinyílott magától az ablak.
Az aranymadár tovább fütyölt. De olyan csodálatosan, hogy a fiú az ablakhoz szaladt, és csodálkozva nézett ki az utcára. Meglátta az aranymadarat a fa tetején. És abban a pillanatban, amikor meglátta, csodálatos szép varázslat történt. A láthatatlan láncok lehullottak róla.
A fiú csak állt az ablakban, nézte az aranymadarat, és hallgatta a füttyét, Aztán nevetni kezdett. De a szeméből a könnyek ömlöttek, lassan megtöltötték a szobát, kifolytak az utcára, végigfolytak az utca kövein, s amerre folytak, ragyogó tiszta ösvényt mostak végig a Gyűjtő-emberek és a Rontó-emberek között, varázslatos ösvényt, melyet nem léphetett át senki sem, akinek tisztátalan a szíve.
Az aranymadár még füttyentett egyet, majd megrázta a szárnyait, és felröppent a levegőbe. Keringett egyet és lassan szállani kezdett Keletnek.
A fiú pedig elindult utána, ujjongó szívvel és felszabadultan, a könnyek bűvös ösvényén vissza a régi otthonba.
Így történt, kisfiam, éppen így. Ha megnősz, a Gyűjtő-emberek téged is elvisznek maguk közé, s a Rontó-emberek rád bilincselik láthatatlan láncaikat, akkor egy szép napon magad is megtudod, hogy ez a mese az utolsó szóig igaz.
Mikor már nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed a sorsodat: egyszerre csak érted üzen az otthoni erdő.
Először egy szellővel üzen, amelyik csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőszagából még alig érezhetsz valamit, s meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:
- Üzeni az Erdő, hogy hűs árnyékkal várnak rád a fák …
Illatukat neked gyűjtik a rét virágai … Hívnak az őzek és a nyúlfiak … a pillangók és a harmatcsepp a fűszál hegyén. Jöttödet lesi az ösvény… Jöjj, siess …
Fájva megdobban akkor a szíved. Torkodat fojtogatja a honvágy, és megtölt fájdalmas szomorúsággal. De nem mehetsz. Nem eresztenek a láncok. A rossz emberek láncai.
Aztán meglátsz egy felhőt, egy kis bolyhos, fehér felhőt az égen. És tudni fogod, hogy újra üzen az otthoni erdő. És látni fogod emlékezetedben a régi tájakat, és úgy sajog valami benned, mint még soha addig. S végül meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét. Ablakod agától kitárul. És ott ül a fán, és hazahív otthonod drága aranymadara: a sárgarigó. Valami megpattan benned akkor. Szemedből előtörnek a könnyek, lemossák rólad a láthatatlan láncokat, kiömlenek az utcára is, és végigfolynak a köveken, bűvös ösvényt mosnak lábaid elé az idegen emberek között, és te elindulsz rajta Keletnek, mindig csak keletnek, amerre a sárgarigó hív.
Így. És most aludj jól, a mese véget ért. A fák is alszanak már odakint.
(Wass Albert: Erdők könyve)

Mai nap...

két idézet fogott meg...és folyamatosan ezek körül jár az eszem. Gondoltam megosztom veletek hátha Nektek is megszólal.

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."
Muhammad Ali

Több embert ismerek, akinek szárnya van - igenis, szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: "Szárnyakkal felszállni tilos!"
Ancsel Éva filozófus, költő

forrás: itt

Többször próbálkoztam felröppenni, de valahogy mindig szárnyaszegetten értem földet.  Már azt sem tudom, hogy megvannak-e a szárnyaim, de egyet biztosan tudok: repülésre születtem. A sok év alatt talán már megerősödött/megerősödtem egy újabb próbálkozásra. Össze kell gyűjtenem minden erőmet, az összes magamba vetett hitet, hogy kiálljak a környék legmagasabb sziklájára és alávessem magam. Most vagy soha.

Lilim varrogat :)

Kedves ovistársunk (Hana) születésnapjára készítettünk ajándékot együtt a Lilivel. Kitaláltuk, hogy táskát készítünk. A gyerekek az oviban szoktak varrogatni, így ez a része már ment elég jól ment Neki. Kiszabtam a táska alapját filcből, befűztem a cérnát és Lilim nekilátott. Megdöbbentem. Egy szuszra végig varrta az egyik oldalt, majd még egy szuszra a másikat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kitartó lesz. Nagyon büszke voltam rá!

Másnap gyöngyöket varrtunk az elejére, én varrtam, Lilim válogatott és fűzte a tűre. Végül rákerült a horgolt pánt is.

A készítő és műve:

Saját készítésű kiskonyhánk

Karácsony...karácsony....mikor is volt már....lassan itt a húsvét...
Gondoltam nem várok a következő karácsonyig, így megosztom Veletek mit is készítettek az angyalok  lánykáinknak a mi segítségünkkel együtt karácsonyra.
Itt most le akartam írni a menetet, le is írtam csak kitöröltem. Mi lesz, ha elolvassa Lili mikor már tud olvasni és csalódni fog....ezt nem szeretném.....
Szóval azt hiszem történetet nem körítek most, inkább beszéljenek a képek....

Köszönet az ovinak a baldachinért, a hely biztosításáért, köszönet Betti Angyalnak a sok-sok tanácsért, segítségért!!!!!! Köszönet Antinak és Józsinak a szerszámokért!!!!

Esik eső, csepereg...

Tegnap reggel felébredve és kinézve az ablakon, nagyon lehangolódtam. Ennyi napsütés után most esik. :( Nem volt kedvem elindulni az oviba. Leérve már kicsit jobb lett a hangulatom, nem szakadt csak szemetelt. Huhh...
Viszont mikor Liliért mentem már sokkal rosszabb volt a helyzet, elkezdett szakadni. Ernyő persze nem volt nálam, mert utálom. Gyerekeknek sityka fel és indulás hazafelé. Természetesen ilyenkor, mikor az ember lánya sietne haza minden lelassul...legfőképp a forgalom.
Kilépve az ovi kapuján, sétálva a lányokkal a csepergő esőben, elkezdtem énekelni. Az eső, és ott, az a pillanat életre hívott egy dalt belőlem:

Forrás: itt

Esik eső, csepereg

Megáznak a verebek.
Bebújnak egy dúc alá

Ott várják, hogy majd eláll.

Már nem esik, nem szakad,

Nem áznak a madarak.

A veréb is kirepül,

Szól a Napnak: Gyere süss!!!

Csak úgy jött a szöveg és a dallam, a buszon ülve azon kaptam magamat, hogy egy gyerek dalt komponáltunk a lányokkal. :) Főleg Lili volt a segítségem. Énekelte velem, ez pedig segített az újabb sor megszületésében. A dal hatására elkezdtem nézni a jó oldalát az esőnek: vizet ad a földben megbúvó virág magoknak, hagymáknak, frissességet a levegőnek, ivó vizet némely állatoknak. Minden más színben pompázott. Eltűnt a reggeli rossz hangulat, meghitt és békés volt a lelkem, a testem viszont nagyon elfáradt.

Varázslatos oviszsák...

...legalább is Nekem az :)!

Nagyon hosszú idő volt mire elkészült, de azt hiszem megérte.

Lili a XVI. kerületi Tündérrózsa oviba jár, amitől én nagyon boldog vagyok!!! Rengeteg mindent kaptam ettől az ovitól, és szerintem fogok is. A "waldorfvilág" a lelkem mélyéig hatol és felszínre hoz olyan dolgokat amik nagyon mélyen rejtve vannak bennem. Megálmodtam a zsákot, egyszer csak kipattant a fejemből....lerajzoltam, megterveztem. A tűnemezeléstől féltem, mert előtte talán ha egy dolgot készítettem, de mikor elkezdtem csinálni, mintha mindig is ezt csináltam volna....fantasztikus érzés volt.

Járt a kezem és megszületett egy manó, aztán azon kaptam magam, hogy a tündér sejtelmesen a rózsafa ágai közé lopódzott... 

(needle felted sack of nursery school)

A kép megtervezése után, elkészült a zsák szabásmintáját. Kívül natúr filc (erre tűnemezletem), belül pedig  szép, apró virágmintás vászon anyag (színben és mintában is harmonizál egy kicsit a rózsafával). A belső rész (vászon) géppel, az egész pedig kézzel van összevarrva.

 A zsák bal oldalán alul a mezőn a fatörzsön egy mókus csücsül, és egy manó kukucskál ki, középen egy rózsafa van, jobb oldalon alul sün család és egy kis tó benne egy tündérrózsával, partján két nád és őszi falevelek. A kép felső részén bal oldalt egy elszabadult papír sárkány, ami filcből van rávarrva úgy, hogy az egyik oldalát nem varrtam le, így praktikus hajgumitároló :). Ezen az oldalon még egy harkály látható. Jobb oldalon pedig egy feketerigó fészekben (vajon a hím is beül a fészekbe?), felette pedig egy tündér a rózsafán, ami tündér-rózsafa valójában! :):):):):)

Ha megtetszett és szeretnél valami hasonlót (táskát, képet, párnát...stb.) keress bátra, rendelésre szívesen készítek!

Múlik az idő....

Rég jártam erre, már lassan 5 hónapja. Nagyon megy az idő. Arról nem is beszélve, hogy közben mennyi minden történik. Még nem sikerült megtalálnom azt a családot akinél gyerekvigyázást vállalnék. Keresni sem nagyon kerestem az igaz. Valahogy másfele volt a fókuszom. Lili ovija, munka, kézművesség.
Valahogy ezek így együtt keltettek fel bennem valamit. Azon kaptam magam, hogy alkotok és ezt nagyon élvezem, képes lennék egész nap ezt csinálni!
Rengeteg esemény volt, ami mindig előhívott valami szépséget. Beindult a fantáziám, megálmodtam valamit, aztán elkezdett járni a kezem és megszületett egy alkotás. Volt, hogy szinte nem is gondolkodtam, nekiültem és a fejem úgy vezette a kezemet, hogy nem tudtam róla, az alkotás végén a műre tekintve eszméltem fel, hogy te jó ég ezt én csináltam. Megdöbbentő, de ugyanakkor nagyon izgalmas és szinte már misztikus volt ez az érzés. Talán az alkotás, a művészet hatalma, ami magával ragadott? Nem tudom. Amit tudok, hogy élvezem mikor alkotok, minden egyes percét. A megálmodástól a tervezésen, a rajzoláson keresztül, a szabás, a varráson át, az utolsó felvonásig, ami általában a kész mű csomagolása.
Szeretném ezt az oldalamat is bemutatni, megmutatni. Összegyűjtöttem a képeket az alkotásaimról, és úgy értékeltem, hogy bejegyzést érdemelnek, hiszen minden egyes alkotásnak története van, megmutatom őket sorjában.

A bejegyzés címére tekintve egyik kedvenc képem jut az eszembe, ami a régmúltban készült, egy elkapott kedves pillanat, ami megdobogtatja a szívemet mikor ránézek. Őszi levelek varázslatos mesét mondanak az én lányomnak, bárcsak én is érthetném....de talán majd egyszer Nekem is mesélnek.....