Tegnap reggel felébredve és kinézve az ablakon, nagyon lehangolódtam. Ennyi napsütés után most esik. :( Nem volt kedvem elindulni az oviba. Leérve már kicsit jobb lett a hangulatom, nem szakadt csak szemetelt. Huhh...
Viszont mikor Liliért mentem már sokkal rosszabb volt a helyzet, elkezdett szakadni. Ernyő persze nem volt nálam, mert utálom. Gyerekeknek sityka fel és indulás hazafelé. Természetesen ilyenkor, mikor az ember lánya sietne haza minden lelassul...legfőképp a forgalom.
Kilépve az ovi kapuján, sétálva a lányokkal a csepergő esőben, elkezdtem énekelni. Az eső, és ott, az a pillanat életre hívott egy dalt belőlem:
 |
| Forrás: itt |
Esik eső, csepereg
Megáznak a verebek.
Bebújnak egy dúc alá
Bebújnak egy dúc alá
Ott várják, hogy majd eláll.
Már nem esik, nem szakad,
Nem áznak a madarak.
A veréb is kirepül,
Szól a Napnak: Gyere süss!!!
Csak úgy jött a szöveg és a dallam, a buszon ülve azon kaptam magamat, hogy egy gyerek dalt komponáltunk a lányokkal. :) Főleg Lili volt a segítségem. Énekelte velem, ez pedig segített az újabb sor megszületésében. A dal hatására elkezdtem nézni a jó oldalát az esőnek: vizet ad a földben megbúvó virág magoknak, hagymáknak, frissességet a levegőnek, ivó vizet némely állatoknak. Minden más színben pompázott. Eltűnt a reggeli rossz hangulat, meghitt és békés volt a lelkem, a testem viszont nagyon elfáradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése