Múlik az idő....

Rég jártam erre, már lassan 5 hónapja. Nagyon megy az idő. Arról nem is beszélve, hogy közben mennyi minden történik. Még nem sikerült megtalálnom azt a családot akinél gyerekvigyázást vállalnék. Keresni sem nagyon kerestem az igaz. Valahogy másfele volt a fókuszom. Lili ovija, munka, kézművesség.
Valahogy ezek így együtt keltettek fel bennem valamit. Azon kaptam magam, hogy alkotok és ezt nagyon élvezem, képes lennék egész nap ezt csinálni!
Rengeteg esemény volt, ami mindig előhívott valami szépséget. Beindult a fantáziám, megálmodtam valamit, aztán elkezdett járni a kezem és megszületett egy alkotás. Volt, hogy szinte nem is gondolkodtam, nekiültem és a fejem úgy vezette a kezemet, hogy nem tudtam róla, az alkotás végén a műre tekintve eszméltem fel, hogy te jó ég ezt én csináltam. Megdöbbentő, de ugyanakkor nagyon izgalmas és szinte már misztikus volt ez az érzés. Talán az alkotás, a művészet hatalma, ami magával ragadott? Nem tudom. Amit tudok, hogy élvezem mikor alkotok, minden egyes percét. A megálmodástól a tervezésen, a rajzoláson keresztül, a szabás, a varráson át, az utolsó felvonásig, ami általában a kész mű csomagolása.
Szeretném ezt az oldalamat is bemutatni, megmutatni. Összegyűjtöttem a képeket az alkotásaimról, és úgy értékeltem, hogy bejegyzést érdemelnek, hiszen minden egyes alkotásnak története van, megmutatom őket sorjában.

A bejegyzés címére tekintve egyik kedvenc képem jut az eszembe, ami a régmúltban készült, egy elkapott kedves pillanat, ami megdobogtatja a szívemet mikor ránézek. Őszi levelek varázslatos mesét mondanak az én lányomnak, bárcsak én is érthetném....de talán majd egyszer Nekem is mesélnek.....