Most pénteki klub (2010. 05. 21.)

Megyünk most pénteken klubba! Szóval, ha segítség kell akkor keress bátran! ;)

Baba- és gyermekhordozási tanácsadás

Fordulj hozzám bátran, bizalommal, ha bármilyen kérdésed van a hordozással, a kötődő neveléssel kapcsolatban!

Ha elbizonytalanodtál, ha kételyek gyötörnek, ha nem sikerül úgy a kötésed ahogy azt te szeretnéd, ha van egy mei-taiod de nem tudod hogyan használd, vagy egy csatos hordozód, vagy ha valamilyen egyszerű kötést szeretnél tanulni! 

Szóval keress bátran akár telefonon (emailben kérdezz rá), emailen (lelekovo@gmail.com), a kerületi klubban (lélekóvó blogon fogom jelezni mikor vagyok ott), vagy akár egy személyes találkozót is megbeszélhetünk!

A tanácsadás alkalmával bonyolult (pl.: háti) kötést sajnos nem fogok tudni Neked tanítani, mert az 2x2 óra figyelmet igényel mind a kettőnk részéről, hogy a fejemben és a kezemben lévő kötést átadjam neked, először fejben, majd kisérjelek még a kezedbe kerül. Erre szükség van, hogy biztonsággal vedd fel a babádat a hátadra és biztonsággal hordozz a későbbiekben!

A tanácsadásnak semmilyen anyagi vonzata nincs, tehát ingyenes!!!!! 

Mi is az a kötődés?

Kötődésről Csóka Szilvi szavaival:
(www.kotodes.hu -ról idézve)

A kötődés jelenségéről röviden

A kötődés egy láthatatlan, rugalmas kötelék anya és gyermeke között. Bizonyos tekintetben hasonlít a bevésődés folyamatára, mellyel a kislibák kikelésük után egy életre eszükbe vésik anyjuk képét (imprinting). Mindkét folyamatnak – az imprintingnek és a kötődésnek is – hasonlók a céljai: az éretlen és tapasztalan utódot a biztonságot nyújtó anya közelében tartani. Míg a kislibák kikelésük után szaladnak, az embergyerek nem képes aktív helyváltoztatásra, ezért hiába is rögzítené édesanyja képét születése után, követni nem tudná őt. Ehelyett a kötődési viselkedés az, ami anyát és gyermekét nem engedi eltávolodni. A kötődés tulajdonképpen egy jól fejlett szabályozórendszer, melynek működése a gyermek mozgékonyságának növekedésével párhuzamosan válik hangsúlyossá. A 7-8 hónapos gyermeket két, egymásnak ellentmondó vágy vezérli: felfedezni a világot, megérinteni, megtapasztalni mindent, illetve ezzel szemben munkál benne a közelség keresése, a biztonság, az ismerősség – az anya – utáni vágy. A kötődési rendszer többek között e két vágy között próbál egyensúlyt teremteni: felfedezésre sarkallva a gyermeket, mikor az édesanya elérhető és jelenlétével biztonságot sugároz, illetve egyedüllét vagy veszélyhelyzet esetén a biztonságot jelentő anya keresése és a megnyugvás utáni vágy válik kifejezetté. A kötődési rendszerben – optimális esetben – természetesen az édesanya is részt vesz, a gyermek távolodása, sírása esetén az anya közelít gyermekéhez, felveszi és megnyugtatja őt. A kötődés tehát egy komplex viselkedési rendszer melyben mind az anyának, mind a gyermeknek aktív, kezdeményező szerepe van, természetesen eleinte az édesanyát terheli a nagyobb felelősség, ő felel az egyensúly fennmaradásáért. A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének ezen korai megtapasztalása – illetve ennek elmaradása – mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatainak is alapjául szolgál. A biztonságosan kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együttérzőbbek társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. Az elmélet erre vonatkozó állítását mára több tucat tudományos kutatás eredménye támasztja alá. Így válik érthetővé, hogy miért felbecsülhetetlen fontosságú az édesanya válaszkészsége, érzékenysége az első évek során, és mennyit tudnak ártani a különböző, sokszor ismeretlen eredetű gyermeknevelési dogmák.

Lélekóvó...

Mit is jelent ez a cím, mit gondolok ez alatt...nehéz szavakba önteni, főleg nekem görcsös fogalmazónak. Talán ezért is van az, hogy a másik blogba is olyan ritkán jegyzek be...mindig tökéleteset akarok alkotni, törekszem a maximumra és lehet, hogy pont elvész a lényeg....igyekszem lazulni és könnyeden fogalmazni. Azt hiszem ez volt a bevezető! :)

Lélekóvó...
Sokat töprengtem, hogy mi legyen ennek a blognak a címe, ami összegez és összefogja a bennem rejlő érzéseket és gondolatokat, aztán hirtelen egyik nap kipattant a fejemből a Lélekóvó szó!
Lélek alatt a fejlődő gyermeki lelket értem, aki vágyik az édesanyja után és a külvilág megismerése után, egy olyan lélek aki tiszta és őszinte. Akiben a kíváncsiság hatalmas méreteket ölt, vágyik a tudás és megismerés utána, testével és szellemével éli meg a világot, együtt mozog és rezdül kezdetekben az édesanyjával, az édesanyja testén később az édesanyja közeléban az anyai lélekkel és a világ lelkével.
Óvni kell ezt a lelket, megbecsülni és emberként tekinteni rá már az első perctől kezdve, hiszen belőlünk lett, nekünk, értünk, velünk.....

A szerelmes pár egy test egy lélek. Magzat és anya egy test egy lélek Születés után anya és baba egy test egy lélek...még mindig...
Hiszen a kilenc hónap alatt olyan közelséget él át anya és baba, mint még soha, ezt a közelséget nem szabad megszakítani, mert ez a természet megerőszakolása. Lelkünk, testünk aki a testközelség után vágyik rengeteget szenved még akkor is ha ezt se fizikálisan, se lelkileg nem érezzünk. Társadalmi elvárásoknak akarunk megfelelni miközben önmagunnal küzdünk, a gyermek meg értünk küzd. Káosz alakul ki. Sok fájdalom és sírás, depresszió és mindenféle fizikális betegségek amit lelkünk idéz elő. Azt gondolom, hogy testközelségre mindenki vágyik, szülő, gyerek, férj, feleség, öreg és fiatal...midenki!!!!!! (Mikor szomorúság önt el, vagy épp összeszólalkozunk apával ölelésre vágyok, mikor valami öröm ér szintén...persze csak ebből ilyen következtetést levonni butaság lenne...de vállalom ezért a butaságért a felelőséget!)

A testközelség szóról most eszembe jutott a szóközelség....ilyen szó persze lehet nem is létezik! :)
A kommonikációban is közel kell lennünk egymáshoz, ráhangolódni egymásra. Megélni az energiák áramlását közben. Testem - lelkem beszél, testem - lelkem figyel! Ott vagyok beszéd közben, jelen vagyok, mindenestül.

Későbbiekben szeretném megosztani veletek a részleteket, most viszont két pici lélek engem akar! Mennem kell!