2017. augusztus 31., csütörtök

Belesatírozta magát a hétköznapjaimba a kövérség

Mikor az ember elkezd vmit nem tudja milyen hatással van a másikra, csak csinálja és élvezi. Hiteles lesz majd ragadós. Mert igaz!

Vendégíró - ez az új címkém a blogon. Jönni fognak, írni fognak, neked és nekem is.




Belesatírozta magát a hétköznapjaimba a kövérség

„Semmi sem állandó, csak a változás maga” – mondta Hérakleitosz. De mégis van, hogy beletespedsz egy állapotba és hagyod, hogy beszürküljön az életed.  A szürkeséget sokféle dolog indikálhatja: utálod a munkahelyet, fáraszt a háztartás körüli sok teendő, nincs segítséged, sokat vagy egyedül, sose vagy egyedül, nincs pasid, vagy nincs nyugtod a pasidtól – egyszóval bármi, ami vagy túl sok, vagy túl kevés a számodra. A szürkeség alattomos és sunyi módon képes bemászni az hétköznapjaidba úgy, hogy nem is veszi észre az ember.  Van egy tuti módja, hogy kiszűrd az állapot átmeneti vagy állandósult jellegét: beszélgess magaddal! MOST tedd fel a kérdést, hogy mi az, ami zavar az életben és mióta. Ha egy éven túli a probléma, akkor tégy ellene valamit, ne várd a csodát, hogy helyrejön magától!

Az én szürkeségem kilóban mérhető. Sok kilóban és már régóta. A folyamat még 17 éve indult. Megismertem életem szerelmét és minden percet együtt akartunk tölteni. Elhagytam a sportot, jött helyette a közös evés, filmnézés. Először csak pár kiló, ami ugye alig feltűnő, majd egy munkahely-váltás okán egy év alatt feljött +15. Az elmúlt években olykor erőtlen próbálkozásaim voltak különböző fogyókúrákkal, éhség és nyavalygás, hogy nem megy, nincs időm - közben pedig utálni, hogy kövér vagyok és még pár kilót felszedni. Őszintén szólva, összességében viszont elfogadtam a testem, nem foglalkoztam vele és csak akkor zavart a háj, ha láttam magam fényképeken, vagy  ha nem a szokásos ruháimat vettem fel. Belesatírozta magát a hétköznapjaimba a kövérség.

Idén nyáron azonban több ismerősöm, barátnőm is életmódot váltott. Ki így, ki úgy – nem ez a fontos. Inkább az számít, hogy motiváltak engem is a cselekvésre és most én is elkezdtem. Ha Ők meg tudják csinálni, akkor én is megpróbálom!  Az alapelv a cukor száműzése és minél kevesebb szénhidrát. A célom nem kilók, vagy centik, hanem egy testkép elérése. Van a lelki szemeim előtt egy test, ami nem hájas és puha, hanem egészséges és guszta. A további életemben nem akarok „nagydarab asszony” lenni (fúúú, de utálom ezt a kifejezést), igenis kiradírozom ezt a szürkeséget az életemből.

Mi az ami változott?
-          6 hét telt el az elhatározásom óta, ez idő alatt 5,5 kiló ment le
-          Már kisebb méret kell, meg nadrágszíj az év elején viselt nadrágokhoz
-          Szebb lett a bőröm
-          Kizártam az étrendemből azokat az ételeket, amelyek édesek, lisztesek vagy túl sok a krumpli bennük – ne adj’ Isten e három kombinációja (pl. szilvásgombóc J ). Ma paradicsomos káposztát fogok enni, kolbásszal.
-          Nem kellenek a divatos életmód-váltós kaják. Próbáltam, de éhes voltam tőlük, mert vagy nem ízlett, vagy kevés volt. Ja, és még drágák is. Inkább megeszek 5 tükörtojást paradicsommal, paprikával, mint egy lazac steaket salátával.
-          Nem csinálok desszertet, édesítőszereset se. Ha érzem az édes ízt, akkor máris bekapcsol egy gomb az agyamban és elkezd hiányozni az édesség. Gáz, de tisztára olyan vagyok, mint Pavlov kutyája.
-          Többet próbálok gyalogolni, a tornánál egyelőre útban van a testem. Aki hasonló cipőben jár, tudja, hogy ez mit jelent.

Rövid távú terv a sport bevezetése, a középtávú (1 éves) pedig, hogy szeretnék legalább 15 kg-ot leadni, aztán még pár kilótól megszabadulni és végül hosszú távon egészségesen, energikusan és csinosan élni, míg meg nem halok. J

Zárszóként: ha én el tudtam kezdeni az életmódváltást ennyi év kövérség után, akkor itt az ideje, hogy rászánd magad arra, hogy VÁLTOZTASS és kilépj a saját szürkeségedből, legyen az túlsúly, vagy bármi egyéb.

Enikő

Köszönet az írásodért!
N.

2017. augusztus 16., szerda

28,29,30

Sajátterápia 28. nap (07.12.)

Ma könnyű volt főzni - ezt nem mondanám komfortzóna kilépésnek, inkább ez egy jó élmény, esemény. Végre könnyű volt, nem volt görcs és szenvedés, hogy jaj de még ezt fel kell vágni, azt odatenni, közben nyíg a kicsi, a másik kettő is akar valamit. Természetes volt, élő és igazi, tele bizalommal, minden úgy fog történni, ahogy nekem a legjobb és úgy történt. Élveztem, hogy örömöm van benne, hogy olyat készítek magunknak ami a testünket táplálja és annak jó. Mióta életmód változás van nálunk, azóta jobban is főzök, határozottan jót tesz nekem. Lehetek kreatív, próbálhatok új ízeket, ronthatok, szabad - legalábbis ezen a napon mindenképp. :)

Sajátterápia 29. nap (07.13.)

Ismét futás, de most korán - még Lidi ébredése előtt. Sajnos mire lent voltam felébredt...legközelebb megvárom inkább még felkel és elengedem ezt a hajnali futást, mert nagyon rossz volt hallani lent az udvaron a sírását. Még nem vagyunk rá készen én bármennyire is akarom, hogy menjek hajnalba futni. (Jelenben is esténként megyek, készülök az 5km-re)

Körömlakk - na itt lehet sokan nevetnek. :) egy kicsit én is...hiszen hogyan lehet egy körömlakkozás komfortzóna kilépés??? Gyerekként sem engedték, egész nagy voltam mikor már festettem, mostanában is ritkán. Volt egy hullám mikor volt gél a körmömön, tetszett, majd meguntam. Inkább a sajátom, azt szeretem úgy ahogy van. De kell a változatosság, kell egy kicsit, hogy más legyen, kell hogy kék legyen, meg lazac, de lehet néha halvány rózsaszín is. Jól esett a jól festett. :)



Sajátterápia 30. nap (07.14.)

Mindenféle járgány Budán - bizony! Egy röpke pár órás délutáni programként, által mentünk a Dunán, megnéztük a nagy Budát. Cél: Libegő felfelé. Némi izgatottsággal váltottam a jegyet, mert az előre kötött kicsi lánnyal kellett beszállnom a mozgó járműbe, de az ott lévő segítőkkel rendben ment. Fent a játszótéren ettünk, a gyerekek játszottak egyet, kicsi Lidi felfedezett. Majd utunk a gyerekvasúthoz vezetett, azzal elmentünk a fogaskerekűig. Kell ennél több, sokféle járgány egy napra?


Kell! Menjünk ezzel is!!! :)


2017. augusztus 7., hétfő

Piac, sütés-futás, új gépek, rózsás fagyi - urizálás

Sajátterápia 25. nap (07.09.)


Piacon hosszú idő után szintén a családdal! :) a megszokott T elmegy bevásárolni a "nagy boltba" helyett - már jó ideje "irigykedem" azokra az emberekre akik piacra járnak, akik szánnak erre időt, akiknek kialakultak a helyeik, hogy mit honnan szereznek be. Voltak erre való próbálkozásaim nekem is, kb úgy 8 évvel ezelőtt, de ott meg is szűnt. A könnyebbet, a kevésbé macerásat választottuk. Igaz akkor a hűtő tartalma is másként nézett ki, mint most. Sokkal több kész vagy félkész termék volt benne és csekély zöldség, gyümölcs, na meg hús. Ezen a napon mi is szántunk rá időt. Szép nyugodtan elindultunk, mindannyian, a vásárlás előtt "tízórainak" egy - egy gombóc fagyi tölcsérben került a kezünkbe (cukor mentes), hogy legyen ereje mindenkinek cipekedni! :) Fagyizás közben végigsétáltunk a bolhapiacon. T szerint ez olyan volt, mint egy időutazás, vissza kb. 30 évvel. Nézelődtünk, megengedtük magunknak az időt, majd gondosan bevásároltunk, friss gyümölcs és zöldség, magok és hús került a hűtőbe. Megérte. Szeretnék máskor is kilépni a lustaság árnyékából és újra a piacon vásárolni, mint minden ez is csak rajtam múlik!

Sajátterápia 26. nap (07.10.)

Hajnali kelés, sütés, futás - ez mind, na jó nem egyszerre. Ismét megküzdöttem a korán keléssel, pluszban sütöttem egy adag muffint (paleo) a gyerekeknek reggelire. Közben elvégeztem a saját reggeli teendőimet, majd miután megsült elindultam futni. Igen, futni. Igen, én. Aki iskolában is alig bírt egy kis kört lefutni, akinek soha nem volt sikerélménye sport terén, aki soha nem volt "ügyes". Nehéz volt, de akartam. A környezetemben sok efelé motiváló ember van. Kíváncsi vagyok mennyire az enyém a futás, mennyire nekem találták ezt ki. De ezt csak akkor fogom látni, érezni, ha csinálom, kipróbálom, a gondolataimra nem hagyatkozhatom. Itt nincs helye agyalásnak!



A képen is látszik, hogy lassú vagyok, ezáltal nem tudtam olyan nagy távot se futni. DE most nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy futok! Adok hitet, bizalmat magamnak, a többi úgy is menet közben dől el! 

Sajátterápia 27. nap (07.11.)


Edzés, új gépek kipróbálása - név szerint: tárogató, hasprés.  Edzőterembe menni mindig, minden egyes alkalommal nehézség, komfortzóna kilépés, ha már többedjére teszem akkor is. Az esetek nagy százalékában könnyebb lenne otthon maradni azt mondani, hogy most ezért meg azért nem jó....de aztán nem teszem, megyek. Menni kell, tenni kell és lesz eredmény. A gépek tetszettek! Máskor is tolok rajtuk egy kört! :)
Lili névnapos, rózsás fagylaltos, avagy mi nem szeretünk urizálni :) - Nem szeretjük a számunkra puccos helyeket, ahol drága az étel, az ital. Még nem értünk ide, hogy ezt megfelelően értékelni tudjuk, hogy megörvendeztessük magunkat vele, hogy mi ezt megérdemeljük. Erről a fagyizóról is azt gondolná az ember, hogy úri-muri, mert nem olcsó. Ha csak árat nézünk meg azt, hogy ezért "csak" fagyit kapunk valóban drágának tűnhet, de itt jóval többről van szó: élményről, szép érzésről. Aztán minden átértékelődik és már urizálunk is, mindenki rózsás fagyival a kezében! (Még én is, pedig fél órája elmúlt 6, cukormentesen.)