Piacon hosszú idő után szintén a családdal! :) a megszokott T elmegy bevásárolni a "nagy boltba" helyett - már jó ideje "irigykedem" azokra az emberekre akik piacra járnak, akik szánnak erre időt, akiknek kialakultak a helyeik, hogy mit honnan szereznek be. Voltak erre való próbálkozásaim nekem is, kb úgy 8 évvel ezelőtt, de ott meg is szűnt. A könnyebbet, a kevésbé macerásat választottuk. Igaz akkor a hűtő tartalma is másként nézett ki, mint most. Sokkal több kész vagy félkész termék volt benne és csekély zöldség, gyümölcs, na meg hús. Ezen a napon mi is szántunk rá időt. Szép nyugodtan elindultunk, mindannyian, a vásárlás előtt "tízórainak" egy - egy gombóc fagyi tölcsérben került a kezünkbe (cukor mentes), hogy legyen ereje mindenkinek cipekedni! :) Fagyizás közben végigsétáltunk a bolhapiacon. T szerint ez olyan volt, mint egy időutazás, vissza kb. 30 évvel. Nézelődtünk, megengedtük magunknak az időt, majd gondosan bevásároltunk, friss gyümölcs és zöldség, magok és hús került a hűtőbe. Megérte. Szeretnék máskor is kilépni a lustaság árnyékából és újra a piacon vásárolni, mint minden ez is csak rajtam múlik!
Sajátterápia 26. nap (07.10.)
Hajnali kelés, sütés, futás - ez mind, na jó nem egyszerre. Ismét megküzdöttem a korán keléssel, pluszban sütöttem egy adag muffint (paleo) a gyerekeknek reggelire. Közben elvégeztem a saját reggeli teendőimet, majd miután megsült elindultam futni. Igen, futni. Igen, én. Aki iskolában is alig bírt egy kis kört lefutni, akinek soha nem volt sikerélménye sport terén, aki soha nem volt "ügyes". Nehéz volt, de akartam. A környezetemben sok efelé motiváló ember van. Kíváncsi vagyok mennyire az enyém a futás, mennyire nekem találták ezt ki. De ezt csak akkor fogom látni, érezni, ha csinálom, kipróbálom, a gondolataimra nem hagyatkozhatom. Itt nincs helye agyalásnak!
A képen is látszik, hogy lassú vagyok, ezáltal nem tudtam olyan nagy távot se futni. DE most nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy futok! Adok hitet, bizalmat magamnak, a többi úgy is menet közben dől el!
Sajátterápia 27. nap (07.11.)
Edzés, új gépek kipróbálása - név szerint: tárogató, hasprés. Edzőterembe menni mindig, minden egyes alkalommal nehézség, komfortzóna kilépés, ha már többedjére teszem akkor is. Az esetek nagy százalékában könnyebb lenne otthon maradni azt mondani, hogy most ezért meg azért nem jó....de aztán nem teszem, megyek. Menni kell, tenni kell és lesz eredmény. A gépek tetszettek! Máskor is tolok rajtuk egy kört! :)
Lili névnapos, rózsás fagylaltos, avagy mi nem szeretünk urizálni :) - Nem szeretjük a számunkra puccos helyeket, ahol drága az étel, az ital. Még nem értünk ide, hogy ezt megfelelően értékelni tudjuk, hogy megörvendeztessük magunkat vele, hogy mi ezt megérdemeljük. Erről a fagyizóról is azt gondolná az ember, hogy úri-muri, mert nem olcsó. Ha csak árat nézünk meg azt, hogy ezért "csak" fagyit kapunk valóban drágának tűnhet, de itt jóval többről van szó: élményről, szép érzésről. Aztán minden átértékelődik és már urizálunk is, mindenki rózsás fagyival a kezében! (Még én is, pedig fél órája elmúlt 6, cukormentesen.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése