2017. július 24., hétfő

Korán, Ping után Pong, belvárosi séta


Sajátterápia 22. nap (07.06.)


Korán kelés - ezt a műfajt igen jól űztem a szünetig, aztán szépen lassan bekúsztak percek, majd órák. Teljesen elcsúsztam/tunk a megszokotthoz képest. Ami most nem baj, mert nyár van, nyugtattam magam ezzel. Igen, a gyereknek valóban. De nekem baj. Még a gyerekek alszanak addig lenne énidőm, írhatnék! A napok töményen a gyerekekkel együtt telnek, ritkán van egy órám egyedül - nagyok a másik szobában, Lidi alszik - hogy töltődjek! Pedig szükséges, mert ha én jól vagyok akkor a gyerekek is! Nagyon össze kell szednem magam! Azt hiszem ez is csak úgy megy, mint a sport! Célt kitűzni, tudatosan, fegyelmezetten, de nem elveszítve a rugalmasságomat! Remélem itt is jönni fog a belső


Sajátterápia 23. nap (07.07.)

Ping meg a Pong - avagy a Pingpong. Tiniként ütöttem utoljára és akkor se voltam jó, csak "tudtam" játszani. Gyerekként apu tanított meg. Az edzéseim kapcsán egyre jobban kap fókuszt a mozgás a családban. A közelben, egy játszótéren van beton asztal, ahol lehet ütögetni, tanulni. Lementünk! Zónából ki! Gyerekek hintáztak, homokoztak, mi ütöttünk. Aztán egy idő után a lányok jöttek: - Szeretnék én is pingpongozni! Apa taníts meg! - mondta Anna. Lili még csak figyelt, félt. Mert neki ez nem megy, mondta pedig még nem is próbálta. Kicsit biztattuk. Jött. Csinálta. Elején nem túl ügyesen. Biztattuk. Csinálta. Aztán már kedvvel, örömmel, mert volt sikerélmény! Ne tántorodjunk el elsőre, próbáljuk, sokat! Az idő úgy is segít nekünk, hogy ez a minénk - e vagy sem! Türelem!


Sajátterápia 24. nap (07.08.)

Késő délutáni séta a belvárosban családdal - kellenek a km-ek na! Bementünk a városba szombaton (nem felvonulni! :)), akkor sokkal jobban pezseg. Deák tér volt a célpont, onnan indult a séta, igazából a Lehel térig, onnan villamossal haza. Hogy ez miért komfortzóna kilépés?  Egyrészről mert a menés, a programok halmozása hétvégén nem rendszeres nálunk, sőt nagyon silány. (Dolgozunk az ügyön!) Másrészről nem szeretjük a tömeget, a zsizsgést, valahogy mindig a negatív oldalát látjuk és azt éljük meg. De most jó volt, könnyed volt. Rengeteg rendőr volt minden felé, találgattuk hogy vajon milyen esemény van. Nem vettünk elő telefont, nem néztük meg. Mentünk, sétáltunk és élveztük, beszélgettünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése