2017. július 13., csütörtök

Ismét, hév, hirtelen, az a bizonyos túrázós Börzsöny

Sajátterápia 16. nap (06.30.)

1.Ismét, ismeretlen útvonal kocsival - de most emeltem a tétet :), nem néztem térképet, nem kalkuláltam előre, hanem a józan paraszti eszemet használtam és a meglévő tudásomat, amit a pár év alatt szereztem mióta a 16. kerületet rójuk nap, mint nap, iskolaidőben. Megpróbáltam ezen a téren bízni magamban. Siker volt! Jól gondoltam, így elkerültem az a bizonyos, számomra kellemetlen stop táblás kereszteződést is! :) Önbizalom növelő, önhit növelő érzés csapongott bennem és most is mikor visszaemlékszem rá! A parkolás - tanulva a korábbiból - rendben ment, újabb piros pont a sajátterápiás ellenőrzőmbe. :)

2. Hévvel, lélekkel - pontosabban a H8 - sal jöttünk be Kistarcsáról, két szélső leánykámmal, amit tapasztalósnak szántam, mert szemezgetünk eme résszel, mint végleges otthonunk lakhelyével. Egyszerűbb lett volna a kocsi (aj de mennyire!), mert át kellett szállnunk, plusz volt feladat még aznap délutánra nem kevés...hogy mi is? Hát ez:

Hirtelen bevállalni egy hétvégi kirándulást - ez nem is lenne akkor nagy kihívás (hasonlót már csináltam) meg komfortzóna kilépés, de 1 péntek délután volt, szombat reggel 10re kellett odaérni, 2 meg csak egy családot ismertünk onnan a többiek számunkra "ismeretlenek", így akár duplának is számítható hatalmas antiszociális lényünk miatt. Hirtelen kellett dönteni és kevés is volt az idő a felkészülésre. Izgalmas lesz ez. Gyors pakolás, átgondolás, ez+az vásárlás.

Sajátterápia 17-18 nap (07.01-02.)

Olyan sok minden történ, annyi mindent átéltem, hogy nem bontom le napokra inkább részeimre.

1. Túrázós hétvége a Börzsönyben testileg:
Lévén nem vagyunk hegyi emberek és nem túrázunk éjjel meg nappal, csak ímmel meg ámmal (ez előtt két túra volt de egyik se volt 6 km több) ezért ez a két nap ilyen téren is kihívás volt.
Nem esős időben  kocsival megközelíthető, amiben még reménykedtünk az érkezésünk után kb. 5 percig, mert utána leszakadt az ég, ömlött a víz. Vízhatlan szuper túra cipő nuku, saras csúszós talaj sok cuccal felpakolva annál inkább. Hajrá Nati! Ha már odáig elérsz fél siker. Belevaló komfortzóna kilépés ez. Menet közben azt érzetem, ezek engem átvertek, nincs itt ház, ha van is nagyon messze...és soha nem érünk oda. Aztán egyszer csak megcsillant az alagút végén a fény, mikor megláttam egy kaput...ez az már nincs sok hátra. Közben a nap kisütött.

Kép innen - ugye milyen messze van? :) pedig itt már átjöttél azon a bizonyos kapun!


Megpihentünk, majd egy újabb túra következett, amit a gyerekek meghiúsítottak, így szerintem kb olyan 4 km tehettünk meg. Az első nap összesen cirka 5,5 km gyalogoltunk. Nem úgy a második nap....na ez kifingató volt, a sok meredek részekkel fel meg le - a csúszós talaj helyenként maradt, ahol a fák sűrű lombjaival vigyáztak rá - háti gyerekkel (súlya olyan 10kg körül van ruhában), van, hogy vizes flaskával a kézben és sohanemérünkodatutinincsittszakadék érzéssel a szívben. :) De meglett, ez is meg a kb 11 km túra 350 méteres szint különbséggel. Mind végig csináltuk a családban és erre voltam a legeslegbüszkébb!
Ehhez csapódott még egy 1,5 km az autóig, de már csomagok nélkül, így összesen ennek a napnak az eredménye 12,5 km. Eddig ez a csúcs! Hogy mikor fogjuk ezt megdönteni? Hát nem a napokban :):):):), figyeltél az elején ugye :), nem vagyunk mi hegyi emberek! :)



Túrázós hétvége a Börzsönyben lelkileg:
Nagyon érdekes volt közös céllal, de szinte ismeretlen emberek között lenni lenni. Megélni, hogy mennyire lesz befogadó a csoport (nagyon az volt) és én mennyire tudok az lenni. Ami számomra hatalmas élmény volt, - ez biztosan az "idegen közeg" tette lehetővé - hogy tudtam kívülről figyelni, látni, érzékelni. Hogy mit? A kommunikációt, a felnőttek viselkedését, a gyerekekét, mi miért történhetett és mivel lehetett volna elkerülni. Persze ezek utólag (mert akkor tud igazán okoska lenni az ember) rajzolódtak ki a legjobban. Volt már ilyenben részem, de azok általában nagyon rövid ideig tartottak, ellenben ezzel ami szinte két napig. Szabadnak, függetlennek, elvárásoktól mentesnek éreztem magam, ritka pillanatok egyike ez az én életemben.
Köszönet a lehetőségért itt is Zsuzsi!!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése