Azon gondolkodom, hogy milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, mert semmi jó nem jut az eszembe....
Az elmúlt hét csütörtökén tanfolyamvezető lettem. Mikor a papírt megkaptam, Ági gratulált és átölelt, rengeteg érzés kavargott bennem: boldogság, öröm, büszkeség, de ugyanakkor aggodalom és félelem.
Mi lesz velem??? Éreztem a felelősség súlyát, talán ez volt ami megrémített, de ugyanakkor boldoggá is tett. Aggódtam, hogy vége van ennek a korszaknak, aztán rájöttem, hogy nincs vége semminek sem...hiszen reményeim szerint folyamatos képzésben lesz részem Ágiék jóvoltából, szóval itt még nincs vége...és még ezt csinálom, soha, de soha nem lesz vége!!!!!!!!!!!!! Kívánom így legyen....szeretném ezt csinálni amíg csak lehet!!!!!
Köszönöm szépen mindenkinek aki ezen az úton kísért, mellettem volt és lesz még a jövőben is!
KÖSZÖNÖM!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése