...szívemhez befelé!
A vér lüktet az ereimben
Miközben a megfordított világot kémlelem.
Hát ez tettem ma én épp,
Még gyakorlati szinten fent a kanapén!
Na kitaláljátok?
Felsejlett egy gyerekkori emlék, csak úgy jött nekem és nem értettem, hogy mit kellene vele tennem. Aztán minden világossá vált, mikor Nati fejen állt!
Újra gyerek voltam. Abban a pár percben és azt gondoltam, mint akkor! Gyerünk csináljuk, sokszor, még nem sikerül, újra és újra. A tigris bukfenc még ment, meg a fejen állás is, úgy ahogy, erre a kettő dologra pozitívan emlékszem, de csak ezekre. Számtalan kudarc ért a sport terén, aztán elkönyveltem magam ügyetlennek, bénának, "én ilyen vagyok"-nak stb.
Most ezekkel (is) szembe kell néznem és magamra kell cáfolnom!
Jó érzés kirángatni a testem a komfortzónájából, kezdem tőle érezni, újra megismerni!
Persze izgultam nagyon, így a kinyitott kanapén álltam neki a mutatványnak! A leányaim meg is lepődtek: Anya! Te mit csinálsz?
Próbálkozom! A nap folyamán többször is! Volt, hogy kevés volt, hogy nagy volt a lendület! Volt egy pillanat, hogy álltam! Gyakorolni fogom!
A mai nap a nyaralásra készüléssel telt, ennek is nagy részét a konyhában töltött idő tette ki! Na akkor hajrá itt csináljak valamit!
Amikor készítek egy ételt és kimérem a hozzávalókat görcsösen ragaszkodom a pontossághoz! Annak annyinak kell lenni, egy grammal sem többnek! Ma azt mondtam: csináld könnyedén és ha picit több és ha mást is teszel bele, ne görcsölj rajta! Nem tettem. Nagyon nehéz volt meglépnem! De, hogy megtettem kinyílt egy új kapu: kezdtem érezni az ételt, milyen az állaga, íze. Ugyanis kóstolni se szoktam. Most ez is szükséges volt!
1. Testem kirángattam: fejenálltam (erre megint lehet mondani, hogy ugyan már mi az! 20 éve szerintem nem csináltam ilyet, anno se tudtam szabályosan. "Te nem vagy alkalmas a sportra" tudattal.)
2. Lelkem is megdolgoztam: főzés nekem nehéz. Nem tanultam meg fiatal koromban. Nem tanultam meg érezni az ételt nem tudom, hogy azt hogyan kell! Ez a mai nap megmutatott belőle most egy darabot, hogy nem voltam merev ( alap állapotban az vagyok és dolog érdekessége, hogy a fizikai testem is az nagyon!) engedtem a szememnek, az ízlelő bimbóimnak. Elengedtem az elvárást a végeredmény felől. Olyan lesz, amilyenné alakul. Megpróbáltam bízni magamban, hogy sikerülni fog. Képes vagyok rá! Sikerült! :)
(Pizzát készítettem, de nem a hagyományosan, itt a tészta brokkoliból, karfiolból, tojásból, sajtból készült!)
Mai napot eredményesnek mondom. Ha csak kétszer is, de kívül voltam magamon.
Holnap pedig indulás, irány a Balaton!
Sajátterápia 2. nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése