Kicsit más, kicsit másként....

Rendhagyó lesz ez mind címét, mind tartalmát tekintve. Ugyanis úgy döntöttem a mai nap, ami szinte csupa komfortzónából kiugrálás volt, hogy akkor a nap végére felteszem az i-re a pontot ezzel a bejegyzéssel. Mutatok magamból valami mást. Valamit ami nem alkotás fizikai értelemben, szellemileg űzöm most ezt. 

A neve, vagyis én ezt adtam neki: Sajátterápia. 

Van egy tervem, van egy ötletem. A napokban jött a sugallat, hogy mit kell tennem. Aztán elhatároztam. Aztán ma már döntöttem, csinálom. 

Hogy mit? Mind testileg, mind lelkileg kirángatom magam a komfortzónámból, egy nap legalább egyszer, a több persze nem árt. Hogy épp melyik az mindegy, de egynek meg kell lenni.  Minimum egy hónapig, minden áldott nap!

Oka a versben lakik.

Lakik a testemben Az Igazi Én.

Ott lapul, mélyen bennem él.

De valaki fogva tartja,

Nem engedi elő,

Ez a valaki én vagyok és a testem

A bennem rejlő negatív erő.

Igazién legnagyobb ellensége az elvárás.

Nincs mozdulás.

Csak egy helyben toporgás.

Hogy szabadíthatom ki ValódiMagam?

Hogy tudnám felszínre csalni?

Ha én vagyok az, ki fogva tartom magam?!

Tervem talán akad

A folyamatban most benne vagyok mélyen 

És mikor nincs itt EvárásBanya

Mozdul belül valami,

Varázslatos, néha csak alkalmi

Reményeim szerint a két én kiegészítve egymást felszínre tör, 

Benne lakik egy hatalmas erő

Engem a magamba, jelenbe felemelő!

Hát akkor kezdjük! 

A mai nap kirángatásai:

1. hajnalban mentem edzeni (ez azért nehéz, mert egy egy évest kellett itthon hagynom, illetve nem láttam a lányaimat felébredni, nem együtt indult a nap, mint ahogy azt már 2016. januárjától megszoktam)

2. azt mondtam magamnak, hogy most Nati ezt a nagyon élest kanyart a bringával (ezzel mentem az edzésre) beveszed! Sikerült!!!!! Remegő kézzel, extra koncentrálással! Nekem a sport nehezen megy, minden téren, de dolgozom rajta! 

3. lezuhanyoztam edzés után (ez nem tűnhet nagy kiugrásnak, sőt még kicsit vicces is (még jó mi!! :)) de nekem az! Extra szégyenlősnek, nyitott kabinban, ruha lerakás csak kint és most bizony nem kevesen voltak)

4. extra programokat vállaltam a gyerekekkel, szám szerint hárommal (belvárosba vendégségbe, váci utcára a Tigerbe, utána egy rajz átadását a Nyugatinál - ahol csak tudtunk gyalogoltunk! Én majd 10 kg-os háti gyerekkel)

5. elvittem az autószerelőhöz izzócserére az autót ( ez sem tűnhet "nagy számnak", de nekem aki még pár évvel azt gondolta magáról, hogy képtelen vezetni és most teszi, rutinban nincs gyakorlata, hidd el az. Főleg most csúcs forgalomba beállni a műhely udvarában nagy autóval....hát nem volt egyszerű...ja és persze Lidi is velem jött, a lányok az újonnan szerzet tollasütővel játszottak addig a lakótelepi udvarban.)

6. bevállaltam egy extra gyors nyaralásra készülést, szombaton azaz holnapután indulunk le Balatonra, még szinte semmi sincs összepakolva, lakás romokban, nincs bevásárolva! De most azt mondtam "Take it easy!" és ezt fogom tenni, nem parázok, teszem a dolgom és ami fontos EGYSZERŰEN és minden meglesz pont időre. Ennyit megér nekem egy plusz nap! (amúgy vasárnap indultunk volna!!!)

7. (jé hogy szeretem a hetes számot) bejegyzem, leírom mindezt ide és megosztom veletek! Ami nekem szintén nehéz, mert folyamatosan az kattog a fejemben, hogy vajon hogy tetszik mindez nektek?! Sok mindent ezért nem csináltam, írtam, mutattam meg. Ez is egy feladatom, levetkőzni a mások felé megfelelés mániámat! Persze még mindig itt motoszkál, hogy na tetszik? Na és ha nem akkor mi van? Piros majmok fognak potyogni az égből? :)

Na most kérem drukkoljatok, hogy legyen kitartásom minden nap tenni valamit!!!

Köszönöm!