Reggeli elhatározás, kép, forgódob

A mai nap kihívásai, ismét túl magamon:

1. Reggeli elhatározás maradéktalan betartása!

Ti hogy vagytok ezzel? Mert én nehezen. Van, hogy elhatározok valamit reggel, hogy majd késő délután vagy este megcsinálom, de aztán mégsem megy. Rengeteg kifogás özönlik felém, hogy miért nem, majd jól meg is magyarázom, végül teljesen elfogadom és egyetértek magammal. Hát így zajlik ez általában, szinten menetrendszerűen.

Közben meg szeretném.

Megint helyben vagyunk, a hangsúly ismét azon a bizonyos TEVÉSEN, CSELEKVÉSEN van, mert ugye ez kellene hozzá, hogy meglegyen! Ez nehéz: tenni, cselekedni, legfőképp magamért!

Ma nem lesz kifogás, nyafogás megcsinálod!

Yes! Itt vagyok. A teraszon írom ezeket a sorokat Zamárdiban. Erről álmodtam reggel: pici énidő, írás, szabadban! Akadályok akadtak, de nem dőltem be nekik: Wi-Fi jel kicsi, így Wordben írok. Gyerek sír, hogy éhes, vacsoráztunk. Erős szél fúj, egyre hűvösebb van, de itt ülök. Rendületlen. 

2.   Fotó kirakása magamról!

Ő egy újabb nehéz eset. Nem vagyok magammal megelégedve. Erről nem is regélnék hosszasan. Nehéz na és kész, de vágyom a könnyűre. Szeretném szeretni magam, kedvelni a testem, a milliőm. Azt, aki vagyok. 

A most folyamatban lévő Sajátterápiám – reményeim és tervem szerint -  ezen a téren is segít változást hozni. Most lépek, ki magamból. Ismét.

Ím, én, „akcióban”, ami a következő kilengésem is egyben:

 3.Játszótéri futódob

Ismét gyermekkori emlék, közben igen jó „terápiás eszköznek” is tűnik. Mikor megláttam, azonnal ki akartam próbálni. Jöttek is a kifogások: ez gyerekeknek van, itt ül (!) egy rakás felnőtt mit szólnak majd, arról már nem is beszélve, hogy a Tibim közben még le is fényképez. Eszembe jutott a reggeli mérleg állásom. Egész jól állok, nem vagyok olyan nehéz, ki fog bírni. Mély levegő, nem érdekel ki mit mond, mondja. Felléptem rá. Az egyik leggyengébb részemnek kellett a játékban részt vennie, a karomnak. 

Zamárdi, Sajátterápia 3. nap