Magamból kint, hegyen fent, telefonmentes, egyensúly

Sajátterápia 4. nap

Csináljunk semmit,
Na én azt nem tudok.
Csak ülni és figyelni,
Hallgatni, lenni.
Hogyan kell ezt tenni?

De most tényleg. Hogyan? Te tudod?
Akkor mondd el nekem a titkot!
Benne lenni a percben épp akkor?
Nem gondolni rá, hogy mi lesz délután háromkor?
Lehet ilyet? Na meg szabad is?
Nekem is?
Nem sajnálni az időt, a napot?
Hogy kell, mondd el nekem ha te tudod!!!!!

Jó lenne, ha erre lenne egy jó recept,
Vagy egy gyógyszer amit erre csak úgy beveszek.
Tanulni kell? Az se baj! Csak mondd, hogy tegyem,
Hogy legyen nekem, ha pár óra is, de ilyen semmitcsinálós az életem?

Ma nehezen ment a kilépés a komfortzónából, mert

1. ezt a bizonyos semmitcsinálós-at tűztem ki célul (ez az egyik legnehezebb dolog nekem)
2. az idő még nem volt pancsolós, hűvös volt reggel, szívesen gubbasztottam volna szokás szerint a szobában.

Próbáltam én a pillanatban lenni, élvezni a vagyást, a környezetet, a hangokat, az időjárást, mindent. De minél jobban akartam, annál nehezebben ment, végül feladtam. Azt hiszem ez nem megy fejből, hogy majd jól elhatározom és ez lesz. Ezt érezni kell, megélni és legfőképp elengedni, hogy ezt akarom. Nálam talán ez beválna.

Ha megosztod velem tapasztalatod akkor annak nagyon örülök, hátha lesz benne valami ami a segítségemre lehet!

A gyerekek türelmetlenek, már a vízben lennének. De az idő még nem engedi. Én meg csak a szobában gubbasztottam volna, némi agytompítással. Ez volt az a pillanat amikor azt mondtam, hogy na ne!!! Lépj ki! Ne ülj a fenekeden! Mozogj!
Kinéztünk egy kilátót végül, hogy felmegyünk oda és megnézzük a panorámát! Első körben valahogy az az információ jutott el hozzám, hogy a túra hossza 1,7 km....végül kiderült, hogy csak oda mentünk 2,7 km, így kb. 5,4 km gyalogoltunk 200 m-es szintmagassággal. Természetesen Lidi háton, néha sétált velünk. A lányok először nem akartak jönni, de a felénél már láttam, hogy élvezik sőt közben ők is ki-ki mentek a komfortzónájukból (árkot ugrottak, partnak futottak, lejtnek futottak).
Ragadós.

Sajátterápia 5. nap

Ma végre jó volt az idő, így a vízpart volt a bázisunk. A lehető legtökéletesebb hely arra, hogy:

1. TELEFONT LE! (nem vittem magammal a partra,  ez nagyban segített abban, hogy ne nézegessem, nyomkodjam, írogassak, olvasgassak stb., hanem a fókuszom igazán a pillanaton legyen. Gondoltam ez hátha segít semmittenni, mert ez nem egynapos célkitűzés, hanem a nyaralás alatt minden nap próbálkozom vele.)

A barátnőm mondta előző este: tedd le a telefont, élvezd a nyaralást! Másnap eleget tettem neki! Leraktam és valóban könnyebb volt. Na azért mikor beugrottam a szállásra a mosdóba, a töltőn levő telefonom megbirizgált: csak odanyúlok megnézem mennyi az idő....semmi többet, hogy hogy esetleg hátha keresett valaki.. itt egyből lekapcsoltam magam! Tudtam, ha megteszem akkor ott ragadok vagy 15 percet a szálláson és a szájbertérben. Nem tettem meg.

Ki gondolná, hogy ilyen nehéz tőle megszabadulni akár egy napra?

2. Köveken egyensúlyozva (gyerekként ez is olyan kézenfekvő és egyszerű, de felnőttként kihalászni egy elsodródott gumifotelt, egyensúlyozni a köveken, megtalálni azt a pontot ahova lépve nem csúszol meg, koncentrálni és csak arra a pillanatra figyelni...hát nekem kihívásvolt)

Reggeli elhatározás, kép, forgódob

A mai nap kihívásai, ismét túl magamon:

1. Reggeli elhatározás maradéktalan betartása!

Ti hogy vagytok ezzel? Mert én nehezen. Van, hogy elhatározok valamit reggel, hogy majd késő délután vagy este megcsinálom, de aztán mégsem megy. Rengeteg kifogás özönlik felém, hogy miért nem, majd jól meg is magyarázom, végül teljesen elfogadom és egyetértek magammal. Hát így zajlik ez általában, szinten menetrendszerűen.

Közben meg szeretném.

Megint helyben vagyunk, a hangsúly ismét azon a bizonyos TEVÉSEN, CSELEKVÉSEN van, mert ugye ez kellene hozzá, hogy meglegyen! Ez nehéz: tenni, cselekedni, legfőképp magamért!

Ma nem lesz kifogás, nyafogás megcsinálod!

Yes! Itt vagyok. A teraszon írom ezeket a sorokat Zamárdiban. Erről álmodtam reggel: pici énidő, írás, szabadban! Akadályok akadtak, de nem dőltem be nekik: Wi-Fi jel kicsi, így Wordben írok. Gyerek sír, hogy éhes, vacsoráztunk. Erős szél fúj, egyre hűvösebb van, de itt ülök. Rendületlen. 

2.   Fotó kirakása magamról!

Ő egy újabb nehéz eset. Nem vagyok magammal megelégedve. Erről nem is regélnék hosszasan. Nehéz na és kész, de vágyom a könnyűre. Szeretném szeretni magam, kedvelni a testem, a milliőm. Azt, aki vagyok. 

A most folyamatban lévő Sajátterápiám – reményeim és tervem szerint -  ezen a téren is segít változást hozni. Most lépek, ki magamból. Ismét.

Ím, én, „akcióban”, ami a következő kilengésem is egyben:

 3.Játszótéri futódob

Ismét gyermekkori emlék, közben igen jó „terápiás eszköznek” is tűnik. Mikor megláttam, azonnal ki akartam próbálni. Jöttek is a kifogások: ez gyerekeknek van, itt ül (!) egy rakás felnőtt mit szólnak majd, arról már nem is beszélve, hogy a Tibim közben még le is fényképez. Eszembe jutott a reggeli mérleg állásom. Egész jól állok, nem vagyok olyan nehéz, ki fog bírni. Mély levegő, nem érdekel ki mit mond, mondja. Felléptem rá. Az egyik leggyengébb részemnek kellett a játékban részt vennie, a karomnak. 

Zamárdi, Sajátterápia 3. nap

Fejjel lefelé...

...szívemhez befelé!
A vér lüktet az ereimben
Miközben a megfordított világot kémlelem.
Hát ez tettem ma én épp,
Még gyakorlati szinten fent a kanapén!

Na kitaláljátok?

Felsejlett egy gyerekkori emlék, csak úgy jött nekem és nem értettem, hogy mit kellene vele tennem. Aztán minden világossá vált, mikor Nati fejen állt!
Újra gyerek voltam. Abban a pár percben és azt gondoltam, mint akkor! Gyerünk csináljuk, sokszor, még nem sikerül, újra és újra. A tigris bukfenc még ment, meg a fejen állás is, úgy ahogy, erre a kettő dologra pozitívan emlékszem, de csak ezekre. Számtalan kudarc ért a sport terén, aztán elkönyveltem magam ügyetlennek, bénának, "én ilyen vagyok"-nak stb.

Most ezekkel (is) szembe kell néznem és magamra kell cáfolnom!
Jó érzés kirángatni a testem a komfortzónájából, kezdem tőle érezni, újra megismerni!

Persze izgultam nagyon, így a kinyitott kanapén álltam neki a mutatványnak! A leányaim meg is lepődtek: Anya! Te mit csinálsz?
Próbálkozom! A nap folyamán többször is! Volt, hogy kevés volt, hogy nagy volt a lendület! Volt egy pillanat, hogy álltam! Gyakorolni fogom!

A mai nap a nyaralásra készüléssel telt, ennek is nagy részét a konyhában töltött idő tette ki! Na akkor hajrá itt csináljak valamit!
Amikor készítek egy ételt és kimérem a hozzávalókat görcsösen ragaszkodom a pontossághoz! Annak annyinak kell lenni, egy grammal sem többnek! Ma azt mondtam: csináld könnyedén és ha picit több és ha mást is teszel bele, ne görcsölj rajta! Nem tettem. Nagyon nehéz volt meglépnem! De, hogy megtettem kinyílt egy új kapu: kezdtem érezni az ételt, milyen az állaga, íze. Ugyanis kóstolni se szoktam. Most ez is szükséges volt!

1. Testem kirángattam: fejenálltam (erre megint lehet mondani, hogy ugyan már mi az! 20 éve szerintem nem csináltam ilyet, anno se tudtam szabályosan. "Te nem vagy alkalmas a sportra" tudattal.)

2. Lelkem is megdolgoztam: főzés nekem nehéz. Nem tanultam meg fiatal koromban. Nem tanultam meg érezni az ételt nem tudom, hogy azt hogyan kell! Ez a mai nap megmutatott belőle most egy darabot, hogy nem voltam merev ( alap állapotban az vagyok és dolog érdekessége, hogy a fizikai testem is az nagyon!) engedtem a szememnek, az ízlelő bimbóimnak. Elengedtem az elvárást a végeredmény felől. Olyan lesz, amilyenné alakul. Megpróbáltam bízni magamban, hogy sikerülni fog. Képes vagyok rá! Sikerült! :)

(Pizzát készítettem, de nem a hagyományosan, itt a tészta brokkoliból, karfiolból, tojásból, sajtból készült!)


Mai napot eredményesnek mondom. Ha csak kétszer is, de kívül voltam magamon.
Holnap pedig indulás, irány a Balaton!

Sajátterápia 2. nap

Kicsit más, kicsit másként....

Rendhagyó lesz ez mind címét, mind tartalmát tekintve. Ugyanis úgy döntöttem a mai nap, ami szinte csupa komfortzónából kiugrálás volt, hogy akkor a nap végére felteszem az i-re a pontot ezzel a bejegyzéssel. Mutatok magamból valami mást. Valamit ami nem alkotás fizikai értelemben, szellemileg űzöm most ezt. 

A neve, vagyis én ezt adtam neki: Sajátterápia. 

Van egy tervem, van egy ötletem. A napokban jött a sugallat, hogy mit kell tennem. Aztán elhatároztam. Aztán ma már döntöttem, csinálom. 

Hogy mit? Mind testileg, mind lelkileg kirángatom magam a komfortzónámból, egy nap legalább egyszer, a több persze nem árt. Hogy épp melyik az mindegy, de egynek meg kell lenni.  Minimum egy hónapig, minden áldott nap!

Oka a versben lakik.

Lakik a testemben Az Igazi Én.

Ott lapul, mélyen bennem él.

De valaki fogva tartja,

Nem engedi elő,

Ez a valaki én vagyok és a testem

A bennem rejlő negatív erő.

Igazién legnagyobb ellensége az elvárás.

Nincs mozdulás.

Csak egy helyben toporgás.

Hogy szabadíthatom ki ValódiMagam?

Hogy tudnám felszínre csalni?

Ha én vagyok az, ki fogva tartom magam?!

Tervem talán akad

A folyamatban most benne vagyok mélyen 

És mikor nincs itt EvárásBanya

Mozdul belül valami,

Varázslatos, néha csak alkalmi

Reményeim szerint a két én kiegészítve egymást felszínre tör, 

Benne lakik egy hatalmas erő

Engem a magamba, jelenbe felemelő!

Hát akkor kezdjük! 

A mai nap kirángatásai:

1. hajnalban mentem edzeni (ez azért nehéz, mert egy egy évest kellett itthon hagynom, illetve nem láttam a lányaimat felébredni, nem együtt indult a nap, mint ahogy azt már 2016. januárjától megszoktam)

2. azt mondtam magamnak, hogy most Nati ezt a nagyon élest kanyart a bringával (ezzel mentem az edzésre) beveszed! Sikerült!!!!! Remegő kézzel, extra koncentrálással! Nekem a sport nehezen megy, minden téren, de dolgozom rajta! 

3. lezuhanyoztam edzés után (ez nem tűnhet nagy kiugrásnak, sőt még kicsit vicces is (még jó mi!! :)) de nekem az! Extra szégyenlősnek, nyitott kabinban, ruha lerakás csak kint és most bizony nem kevesen voltak)

4. extra programokat vállaltam a gyerekekkel, szám szerint hárommal (belvárosba vendégségbe, váci utcára a Tigerbe, utána egy rajz átadását a Nyugatinál - ahol csak tudtunk gyalogoltunk! Én majd 10 kg-os háti gyerekkel)

5. elvittem az autószerelőhöz izzócserére az autót ( ez sem tűnhet "nagy számnak", de nekem aki még pár évvel azt gondolta magáról, hogy képtelen vezetni és most teszi, rutinban nincs gyakorlata, hidd el az. Főleg most csúcs forgalomba beállni a műhely udvarában nagy autóval....hát nem volt egyszerű...ja és persze Lidi is velem jött, a lányok az újonnan szerzet tollasütővel játszottak addig a lakótelepi udvarban.)

6. bevállaltam egy extra gyors nyaralásra készülést, szombaton azaz holnapután indulunk le Balatonra, még szinte semmi sincs összepakolva, lakás romokban, nincs bevásárolva! De most azt mondtam "Take it easy!" és ezt fogom tenni, nem parázok, teszem a dolgom és ami fontos EGYSZERŰEN és minden meglesz pont időre. Ennyit megér nekem egy plusz nap! (amúgy vasárnap indultunk volna!!!)

7. (jé hogy szeretem a hetes számot) bejegyzem, leírom mindezt ide és megosztom veletek! Ami nekem szintén nehéz, mert folyamatosan az kattog a fejemben, hogy vajon hogy tetszik mindez nektek?! Sok mindent ezért nem csináltam, írtam, mutattam meg. Ez is egy feladatom, levetkőzni a mások felé megfelelés mániámat! Persze még mindig itt motoszkál, hogy na tetszik? Na és ha nem akkor mi van? Piros majmok fognak potyogni az égből? :)

Na most kérem drukkoljatok, hogy legyen kitartásom minden nap tenni valamit!!!

Köszönöm!

Fülbevaló kendőhöz, vagy kendő fülbevalóhoz?

Szeretem mikor a színek harmóniában vannak.

Akkor érzem hatalmas erejüket.

Megnyugtatnak, jó kedvre derítenek, önbizalmat adnak.

Nem is kívánhatok a mai napra ennél többet!

Ez a kendő ajándékba készült, a fülbevalóval együtt. Remélem viselője is hasonlóan érez mikor rajta van, mint én mikor a színeket harmóniába hozom. 

Itt például a sötét és világos színek játéka játszik. A sötét egy merev, konzervatív, földi, reál sötét kék. A világos pedig egy repkedő, élni vágyó, pezsgő, tavaszi, új életet szimbolizáló világos zöld. 

Itt most ketten harcolnak, győztes nincs közöttük, mert az bennünk van. 

A sötét létezik és a világos is, de a világos megszelídíti a sötétet és együtt táncolnak tovább boldogan. 

Mosolygós szép szombatot!

N.

Nemez golyós füli...

...ha már unod a sok nyuszi gyártást húsvétra, itt egy másik alternatíva! :)

Lányos anyák és barátnők előnyben! :)

Nos mire is lesz szükséged? 

Elhatározásra és önbizalomra, te ezt meg tudod csinálni! 

Na jó ezen kívül fog még kelleni ez - az: 

gyapjú golyó (ezt vásárolhatod készen is hobbi boltokban, de te is elkészítheted ehhez segítségként itt egy videó és leírás, amit a Google a segítségével találtam :))

ezüst (vagy sima) füli kampó

gyöngyök (amilyen jól esik)

cérna (nem árt ha színben hozzáillő :))

tű és olló

Gyors leírás: 

Fűzd be a cérnát (ha vastag egyszer, ha vékony kétszer) bökj bele a gömbbe egy számodra szimpatikus helyen, húzd ki a cérnát fűzd fel a gyöngyöket. Most jöhet a kampó, ezt is rögzítsd oda kb háromszor, majd menj vissza a gyöngyökön. Dolgozd el a cérnát. 

Kész is az első füli!

Hogy páros legyen annak érdekében ajánlatos a másik gömbbel ugyanezt tenni! :)

Aztán végeredményként tud ilyen lenni ez a kis hamis! :)

Ők rendelésre készültek, csakra színei első partíció! 

Aztán nem utolsó sorban, szeretném azt kívánni amit a képen is láttok! :) 

Igen, boldog Húsvéti Ünnepeket, nyúllal vagy anélkül, fülivel vagy anélkül, bárhogy is tuti szuper lesz! 

Alkotó kedvében levő, írni szerető N.

:)

Pompon nyuszi egyszerűen!

Hamarosan itt a húsvét! 

Készítsünk gyerekeinknek, kollégáinknak, szeretteinknek, barátainknak saját készítésű ajándékot, szeretetünk jeléül.

Most egy nagyon aranyos és egyszerű pompon nyuszit mutatok be, ami könnyedén elkészíthető.

Mire is van szükségünk hozzá?

Ollóra

Ceruzára

WC papír gurigára

Gyapjúra és fonalra

1. lépés:  Kb. 1 cm vastag csíkot rajzolunk a félbe nyomott WC papír gurigára, majd azt bevágjuk, a képen látható módon (kb a 2/3-ig).

2. lépés: A bevágott részhez befűzök egy kb. 20 cm fonal darabot, ezzel fogom majd megkötni a feltekert pompon alapot.

 3. lépés: Feltekerem a fonalt (kb. 50x, elvetemültek 100x is megtehetik :):)) a gurigára.

4. lépés: A feltekert köteget elkötöm a korábban befűzött fonallal lazán, majd miután lehúztam a gurigáról ráerősítek. 

5. lépés: A feltekert, megkötött fonalköteget két oldalt szétvágom.

6. lépés: Formára vágom a pomponomat, figyelve arra, hogy a megkötő madzagot ne nyisszantsam el, mert ezzel fogom a fület rögzíteni.

7. lépés: Tépek egy csíkot a gyapjúból és belekötöm a pomponba úgy, hogy két oldalt kb. egyforma legyen a fülecske. Ezután levághatom a fonalat. :)

8. lépés: Kezem között meggörgetem a kis pomponomat, majd a füleket megigazítom, ha szükséges akkor a fülek végéből lecsípek (kézzel, nem ollóval).

9. lépés: Boldog mosoly az arcunkon, öröm a szívünkben. Hiszen elkészült a kis pompon nyuszink magunk és mások örömére! :) :)

Mosolyogj! 

Szép napot kívánok!

Nati